Debi és Bebi egy képregény sorozat két kitalált karaktere. A két szereplőt egy nagyon tehetséges illusztrátor és főállású édesanya Sabrina Lone készítette. A művész képregényei olyan témákat boncolgatnak, mint például a gyerekneveléssel járó "problémák", amivel napi szinten szembesülnek a szülők. Persze a legtöbb illusztrációjába belecsempészett egy jó nagy adag humort, amitől még viccesebbekké válnak ezek a szituációk.

Sabrina elmesélte, hogy ő és párja találták ki ezeket a kedves kis karaktereket, akik általában az ő mindennapjaikat tükrözik vissza. Annyit tudni kell a kis családról, hogy Sabrina német származású, férje pedig pakisztáni. A művész hozzátette, hogy amiatt is rajzol, hogy lánya lássa milyen vicces mindennapjaik voltak, mikor ő kicsi volt. Ma a legérdekesebb és leghumorosabb rajzait gyűjtöttük össze, amik szerintünk zseniálisra sikeredtek.

Az édesanyák nagyon ki tudnak borulni, mikor jó pár óra séta és altatás után a gyermeket elnyomja az álom, erre egy arra járó ismerős fogja magát és hangosan elkezd óbégatni, hogy milyen aranyos gyerekük van.

 



Szegény édesanyák sehogy sem tudnak pihenni, mert amikor ébren van a gyermek azért imádkoznak, hogy aludjanak már el, amikor pedig elalszanak azért fohászkodnak, hogy minden rendben legyen a csöppséggel.



Az édesanyák egy idő után már nagyon belejönnek a szerepükbe és már azért kicsattannak a boldogságtól mert 4 órát végig tudtak aludni. Az édesapák viszont egyre jobban leamortizálódnak.



Mivel minden gyermek más és eltérő a fájdalomküszöbük, ezért nehéz megmondani, hogy fogják viselni például a fogzást. Egyes babák végig sírják az egész napot, mások viszont, csak kicsit pityeregnek a nap folyamán. Egy édesanya ölelése és szeretete azonban mindenre gyógyír.



A szülőknek fogalmuk sincsen arról, hogy a gyerekek miért mindig a használhatatlan, koszos, büdös tárgyak iránt érdeklődnek, mikor ott van egy csomó drága játék a szobájukban, amik nagyon jól fejlesztik a készségeiket.



Az édesanyák már nehezebben viselik, mikor a gyermekük elkezd fogzani és úgy kell őket megetetniük. Olyan érzés, mintha valami éles dologgal karcolnák a mellbimbójukat.



Amikor az édesanyák kiadják az apukáknak feladatba, hogy el kell altatni a gyermeket, valahogy mindig ez történik. A pici addig-addig játszik míg apuka be nem alszik.



A legtöbb anyukának fogalma sincsen arról, hogy nő társai, hogyan képesek várandósság alatt úgy ragyogni, mint a legfényesebb csillag, és nekik miért kínszenvedés az egész időszakot végigcsinálni. Ez valami mágia.



A legtöbb kisbabának érzéke van ahhoz, hogy egy apró kis mozdulattal a frászt hozza a szüleire, leginkább az édesanyjukra. Az anyukák ilyen helyzetekben azt gondolhatják, hogy gyermekük direkt akar kiszúrni velük.



Egy édesanya egyetlen pillanatban sem lehet teljesen nyugodt, még a WC-n sem. Ilyenkor mindig nyitott ajtónál végzik el a dolgukat és úgy rakják le előtte a gyereket, hogy minden egyes másodpercben lássák mit csinálnak.



Egy édesanyának kellene a világ legboldogabb emberének lennie miután megszületett a gyermeke, mert valójában a testén kívül dobog a szíve, ami a legcsodálatosabb érzés a földön. Ám nagyon sok nő elszenvedi a szülés utáni depressziót, amikor a legapróbb dolgok miatt is képesek kiakadni és sírni.



Szinte nincs olyan este, amikor ne kellene felkelni a gyermekhez vagy megetetni, vagy tisztába tenni. Ilyenkor nagyon vicces esetek történnek, amit nem lehet kibírni nevetés nélkül.



Nagyon nehéz megtalálni az aranyközéputat, mikor a kisbabád torka szakadtából elkezd sírni a nyílt utcán. Az emberek elvárják tőled, hogy megnyugtasd a gyereked, persze te tudod, hogy csak éhes, de még mindig nem fogadják el az emberek a nyílt utcán való etetést, szóval ilyenkor patthelyzetbe kerülsz, főleg ha még a szoptatós melltartód sem vetted fel.



Az édesanyák szülés után rengeteg csokit, sütit és nasit tolnak magukba, hogy szervezetük egyre több és több boldogsághormont termeljenek. Sajnos a szülés utáni depresszió elég gyakori a nőknél, így nem csoda, hogy ettől várják el a megváltást.



Az anyukák néha már annyira fáradtak, hogy a legfeltűnőbb és legegyértelműbb dolgokat sem veszik már észre. Még akkor sem, mikor a kívülállók hívják fel rá a figyelmüket.



Attól, mert te szívesen nézegeted a gyermeked képeit és videóit, attól még a barátaidnak a könyökén jön ki a téma. Egy idő után már annyira megelégelik, hogy folyton róla mesélsz, hogy eltávolodnak tőled.



Egy másik dolog, amiért az édesanyák nagyon imádkoznak. Ha a gyermeküknek megtanítanák, hogyan kell a bilibe csinálni a dolgukat, akkor megszűnnének a kakis és pisi pelenkák.



Nektek is ismerős helyzetek?