A szülők jelentősen eltérnek abból a szempontból egymástól, hogy miként nevelik gyerekeiket, mennyire figyelnek igényeikre, hogyan büntetik engedetlenségüket, mivel jutalmazzák őket, hogyan gondolkodnak arról, hol a gyerek helye a családi hierarchiában. A nevelői beállítódás erősen függ a kultúra értékeitől, a tekintélyviszonyoktól és a gyerek jogairól alkotott felfogástól. Sok helyütt vallják, hogy „Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek”, és él az az elképzelés, hogy a gyereket szigorú elvek szerint kell nevelni, és meg kell tanítani „kesztyűbe dudálni”. Ugyanez igaz arra is, hogy mennyire aggódunk a gyermekeinkért. Nagyon sok esetben lehet ezzel elcsúszni és rossz irányba befolyásolni a gyermek fejlődő személyiségét.
Mutatunk pár példát erre.
A gyermek nem lehet koszos, ha jön egy vendég. Ennek oka egy egészségtelen vágy, hogy ideális anyaként mutassa magát az ismerőseinek ez viszont nem biztosítja azt, hogy a gyermek harmóniában nő fel.
A lelki nyugalom közvetlenül attól függ, ha a gyermeked a közeledben van. Más nem gondoskodhat róla és szerinted más nem tud neki úgy segíteni mint Te. Ha valamiben te nem vagy benne, akkor az biztosan rossz. Kell neki a függetlenség. Attól, hogy nem állsz mögötte minden másodpercben még nem biztos, hogy takarító lesz belőle.
Ha valamit elhibáz, akkor segítsünk neki helyesen csinálni.
Nem tanul mindenki egyformán. Ezt el kell fogadni. Vannak kiemelkedő tanulók és vannak kicsit lassabbak is. Ez nem jelent semmit. Mindkettőből lehet még polgármester vagy feltaláló. Vannak tárgyak, amikben egyik gyerek jobb, míg másikban meg egy másik. A szidalmazás és a szemrehányás semmi jóra nem vezet. Segítsünk neki felzárkózni.
Ha már idősebb lesz akkor elkerülhetetlen, hogy barátai legyenek. Velük focizik, sétál. Nem kell nekünk megtervezni a programjait. Elvesszük a függetlenségét. Ha gyermek hozzászokik ahhoz, hogy az anyja utasításait kövesse, nem fog tudni döntéseket hozni és felelősséget vállalni értük.
Az egészséges személyiség kialakulásához fontos megérteni az emberi érzelmek és érzések teljes skáláját, hogy képesek legyenek megbirkózni a negatív hatásokkal. Nem kell egyből túlaggódni és túldramatizálni mindent, ha éppen szomorkás vagy letargikus a gyermek. Hagyni kell, hogy ő megbirkózzon vele.
Lehetetlen előrelátni az események alakulásának minden változatát. Ez egy alapszabály. Ezen akkor érdemes elgondolkodni, ha a gyerek valami „veszélyes” foglalkozást szeretne űzni. Kötéltánc? Gördeszka? Görkori? Az ha tiltjuk ezektől, mert féltjük attól nem lesz nagyobb biztonságban.
A nap szigorú rendszabályok szerint megy. Ha ettől eltérünk, az stresszt okoz. Ott játszhat, ahol engedjük. Azt és akkor eszik, amikor mi akarjuk. Ebből csak hisztéria lesz…
Nem kell nyomozni utána. Próbáljunk benne megbízni. Ő is észre fogja venni, ha nem bízunk benne és azt fogja érezni, hogy irányítani próbálják őt. Valljuk be ….nekünk sem esne jól.. ugye?!
Lehet az a gyermek szokása, hogy folyamatosan konzultál az anyával minden kérdésben. Vagy éppen ellenkezőleg… konfliktusokat fog okozni, és végül szeretne önállóan élni. Lehet ezt befolyásolni? A túlzott irányítás biztosan ehhez vezet. Meg kell találnunk azt az egyensúlyt, ahol még támogatóak és segítők vagyunk….de nem érzi magát megfosztva a függetlenségétől.
Ti mit gondoltok? Írjátok meg kommentben.