„A koronavírus a klímának többet használhat, mint három be nem tartott nemzetközi egyezmény és öt davosi fórum?”
„Minden rosszban van valami jó”. Ez a mondás ismét bebizonyosodni látszik, ugyanis addig, amíg az emberiség retteg a koronavírustól, lemondja az utazásokat, konferenciákat, programokat, eszeveszett élelmiszer-felvásárlást folytat és még sorolhatnánk, addig környezetünk fellélegezhet. Jásdi István, borász szerint talán erre a figyelmeztetésre volt szükségünk ahhoz, hogy végre észhez térjünk és nagyobb figyelmet fordítsunk világunkra.
Egyidejűleg csak egyvalamitől tudunk rettegni
A koronavírus-járvány a klímavédelem szempontjából rávilágít az okokra és okozatokra. A járvány hatásai maradandóak lesznek még akkor is, ha mi, emberek nagyon is feledékenyek vagyunk.
„A járványt a globális ipar, a kereskedelem és a tömegturizmus teszi határtalanná.”
A koronavírus-járvány leginkább a zsúfolt repülőtereket, a nyugdíjasok tömegeit szállító óceánjárókat, a tömegközlekedési eszközöket, valamint a menekülttáborokat kedveli.
A kényszerű ébresztő
Ez a tulajdonképpen nem túl agresszív vírus egyfajta világlátásnak vethet véget. A biológusok szerint, ha nem a koronavírus-járvány, akkor majd a következő, amely biztosan érkezni fog majd. A Föld minden lakosa biztosan nem juthat el az Akropoliszhoz, nem láthatja a Szent Péter Bazilikát vagy a New York-i szabadságszobrot. Mindannyian biztosan nem. Ugyanakkor nem vásárolhatunk a világot körbeutazó iparcikkeket vagy gyümölcsöket, ahogy az sem igaz, hogy ma Budapesten, holnap pedig Sanghajban lehetünk mindannyian.
„Nem igaz, hogy határtalanul élhetünk.”
A yokohamai és a karibi hajók, amelynek utasai karanténba kerültek, már nem indulnak Föld körüli utazásokra, mert a foglalások nagy részét lemondták. A későbbiekben minden külföldi utazásunk előtt tájékozódni fogunk a járványügyi helyzetről, azonban, ennek ellenére is számíthatunk az elképzelhetetlenre is. Még arra is, hogy hosszú időre bezárnak minket több száz vagy akár több ezer beteg ember közé.
„Mindenütt jó, de legjobb…”
Mi, emberek egyre kevesebb felesleges kockázatot vállalunk majd. A légitársaságok kevesebb utasra számíthatnak, nem beszélve az óceánjáró luxushajókról. Lemondhatjuk a már régóta előkészített fesztiválokat vagy sportversenyeket, hitelek ragadhatnak be, a világgazdaság pedig behúzhatja a vészféket. A jövőben biztosan csökkenteni fogjuk az utazásaink számát.
„Felértékelődnek a helyben termelt élelmiszerek, a helybe szállított illúziók.”
A tévé képernyőjén keresztül csodálhatjuk majd a yachtok és jetek luxusát, járhatjuk be a világot, lehetünk ott a fesztiválokon vagy sporteseményeken. A lassuló gazdaságban pedig, úgy tűnik, be kell érnünk a hosszabb ideig használható ruhákkal, kevesebb cipővel, illetve okostelefonokkal, amiket évekig használunk majd.
„Örömök az ürümben”
Földünk, ami az előző évtizedekben rohamosan zsugorodott össze, talán visszanyerhet valamit korábbi dimenziójából. Az élővilág végre nagyobb szerepet kaphat, az emberiség pedig nagyobb erők hatására lekényszerül a folyamatos növekedés és a gyorsuló fogyasztás pályájáról.
„A koronavírus a klímának többet használhat, mint három be nem tartott nemzetközi egyezmény és öt davosi fórum.”
„Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy ez bárkinek megelégedésre adhat okot, de legalább megtaníthat bennünket összefüggésekben gondolkodni, és ha szerencsések vagyunk, egy következő lépcsőben újra megtalálhatjuk a boldogság fogyasztáson túli dimenzióit.”