Akinek van háziállata, az pontosan tudja, hogy elvesztése olyan, mintha valamelyik szerettünktől kellene búcsút vennünk. Ezek az odaadó teremtmények életünk szerves részei és úgy szeretjük őket, mintha ők is emberek lennének. Sajnos haláluk után már nem láthatjuk őket viszont, emlékük szívünkben él tovább.
Nicole Grimes Pennsylvaniában él és azon szerencsések közé tartozik, akik újra találkozhattak kedvencükkel. Természetesen nem a másvilágról tért vissza, hiszen ez lehetetlen, hanem elveszett kiskutyájával találtak újra egymásra, sok-sok év után.
Nicole gyerekkorában mindig azzal nyúzta szüleit, hogy magányos és szeretne egy kiskutyát. A tizedik születésnapján valóra vált álma, ugyanis ajándékba kapott egy négylábút, akivel elválaszthatatlanok lettek. Nicole tizennégy éves volt, amikor édesapja új munkát kapott, így a családnak el kellett költöznie, de a kutyust nem vihették magukkal.
„Nem volt más választásunk. Csak egy gyerek voltam, szóval nyilván nem volt beleszólásom ebbe. Nagyon fájt a szívem emiatt, hiszen nem akartam elveszíteni a kutyámat” – mesélte Nicole Chloé elvesztésének okát.
A kutyát örökbe adták és remélhették, hogy egy szerető család új tagjává válik. A tinédzser lány képtelen volt elfelejteni kedvencét, nem telt el úgy nap, hogy ne gondolt volna rá.
„Hiába teltek az évek, mindig gondoltam rá. Egyszer fel is hívtam az egyesületet, ahová elvittük, próbáltam kideríteni, mi történt vele, de nem tudtak mondani semmit.”
Nicole közben felnőtt lett, férjhez ment és saját családot alapított, de mindig is volt egy hiányérzete. A kiskutya, akitől neki meg kellett válnia. Úgy vélte, hogy gyermeke nem nőhet fel kutya nélkül és örökbe akart fogadni. A gondolat megszületése után a nő érdekes posztra bukkant közösségi oldalán. Egy idős kutyának kerestek új otthont és Nicole szíve nagyot dobbant, amikor meglátta az állat fotóját.
„Megláttam a képet és egyből arra gondoltam, hogy ez a kutya nagyon ismerős nekem. Aztán elolvastam a nevét: Chloe volt, ugyanaz, mint a gyerekkori kutyám neve. Azt hittem, ez csak egy véletlen egybeesés.”
A nő nem is gondolkodott, azonnal jelentkezett örökbe fogadónak. Chloe ahogy meglátta Nicole-t, odarohant hozzá és nyalogatta arcát. Pontosan úgy, ahogy gyerekkorában. Ekkor már nem volt kétséges, hogy saját kiskutyájával találkozhatott újra.
„Folyamatosan bújt hozzám, én pedig sírtam. Annyira emlékeztetett az én Chloe kutyámra. Sosem gondoltam volna, hogy újra láthatom még őt, de a szívem mélyén tudtam, hogy ő az.” Bár családja kételkedett abban, hogy valóban Chloe az, a kölyökkorában kapott chipszám megegyezett az új azonosítóval. Így már nem volt több kérdés, biztosak lehettek abban, hogy Nicole gyerekkori kedvence az.
„Szó szerint úgy éreztem magam, mintha megnyertem volna a lottót. Ez volt a legeslegjobb érzés. Már azt hittem, sosem láthatom őt újra.”
Később fény derült arra is, hogy egy idős házaspár lett Chloe gazdája, ahol szerető családra talált, de a pár halála után a kutyus egy új családhoz került, de ők sem tarthatták meg. Chloé most tizenegy éves és újra boldogan él egykori gazdájával, aki biztosan tudja, hogy soha többé nem engedi el kedvencét.
„Annyira boldog vagyok, hogy visszakaptam őt. Minden nap alig várom, hogy hazaérjek a munkából és vele lehessek. Ez a legjobb dolog a világon!”
Megható történet, egy csoda!