Vajon hol rontottam el? Miért hagyott el a feleségem? Pedig én mindig mindent megpróbáltam... Vagy mégsem? Egy tanulságos párbeszéd következik két kitalált karakter között, ami reméljük mindenkit rá fog döbbenteni, hogy milyen alapvető hibákat követnek el a férfiak.



Elhagyott Férfi: Hol rontottam el vajon Mester?
Mester: Mindenhol, ahol csak lehetett fiam!
Elhagyott Férfi: Az nem lehetséges én mindent megtettem, azt akarod mondani, hogy mindent rosszul csináltam?!
Mester: Nem fiam, Te valóban tettél, csak éppen a "mindent" nem tetted meg!
Elhagyott Férfi: Hogy értsem ezt???

Mester: Anyát akartál a gyermekeidnek, megkaptad! Mond mit jelent szerinted az, hogy "anya"?
Elhagyott Férfi: Hát az anya számomra az aki elvégzi a házimunkát, ellátja és gondoskodik a gyerekről... meg ilyenek.
Mester: Na látod ez itt baj! Az anyaság nem ezt jelenti! Az anyaság a NŐT jelenti fiam aki szerelmével, szeretetével táplálja a családot minden körülmények között! Viszont ezt a tüzet nem csak őrizni kell hanem táplálni is! És bizony Te nem törődtél a Fényével!
Elhagyott Férfi: Na, de mi lett a szerelmével? Mindig azt mondta, hogy szeret...
Mester: Megölted!
Elhagyott Férfi: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én viszont szerettem Őt!
Mester: Valóban? Szerintem csak úgy szeretted mint egy háztartási gépet! S pont úgyis birtokoltad! Te azt gondolod egy házassághoz elegendő ez?
Elhagyott Férfi: Na, de hol hibáztam, Mester?
Mester: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek!

Mert a nő szerelme a lélekből fakad! Három kör egymás körül:
A lány, a belső kör
A nő a középső
És az anya a legkülső.

Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről! Egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő tükre, de Te önző módon önmagaddal voltál elfoglalva és ahelyett, hogy ővele foglalkoztál volna! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze! Magára hagytad, elfordultál tőle és lassan halkult, elsorvadt a lángja és kialudt a fénye!

Elhagyott Férfi: De most mit tegyek Mester?
Mester: Figyelj, s tanulj tőle!!
Elhagyott Férfi: ÉN tanuljak egy nőtől? De hát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
Mester: Ezt fiam. A gyengédséget! Mert ez az Ő igazi ereje. A szíve! És ez messze felül van a Te erődtől!
Elhagyott Férfi: De hogyan tehetném ezt Mester?
Mester: Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el! Kérdezd és hallgasd! Ne Te legyél a fontos, hanem Ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik, mit kíván, mit szeretne! És hagyd hátra a kifogásaid!
Elhagyott Férfi: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat! Nem fogok megalázkodni egy nő előtt...

Mester: Akkor bizony elvesztél fiam. Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál és Őnélküle Te csak félember vagy! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod, hogy minden nőben él a lélek, csak egy üres és magányos tükör maradsz! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad! Engedd meg, hogy Megmutassa magát Szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked a Gyönyör kapuját! Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, a tudása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad!
S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess! S óvd mint a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!

Elhagyott Férfi: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!
S azt hiszitek ez mese?! Pedig nem az! Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG, benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjazza? S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?