Magyarországon napjainkban már lassan nincs kiút a csapdahelyzetből. Hogy miért? Üres vasúti pénztárak, el nem induló kompok, végeláthatatlan bolti sorban állások, lassú ügyintézés és rettenetesen távoli kórházi időpontok. Nyilvánvalóan mindenki számára ismerősek a felsorolt helyzetek. Nos, országunkban már hatalmas problémákat okoz a munkaerőhiány. Hiába a növekvő fizetések, semmi sem változik, sőt inkább romlik.

A fiatalok nemcsak, hogy külföldre mennek dolgozni, de sok esetben már tanulmányaikat is ott végzik el. Ez persze valamilyen szinten érthető, ugyanis magasabb fizetéssel és persze modernebb munkahelyi felszereléssel kecsegtetik őket a munkáltatók. És valljuk be, miért dolgoznának itthon, ha máshol sokkal jobbak a körülmények és a fizetés is sokszorosa annak, amit hazánkban kapnának?

A hazai bérek pedig az emelésekkel együtt sem érik el a külföldi fizetéseket, ez pedig tény.

Időpontra van szükségünk valahol? Nos, most november van, de szinte semmi esélyünk arra, hogy még idén megkapjuk azt, sőt még arra se nagyon, hogy a következő év első felében sikerüljön. Ebben az esetben azonban sajnos nemcsak a kórházakban kért időpontokról van szó, hanem bizonyos szakemberektől kapott időpontokról is beszélünk.

Például egy lakatosnál kért időpont, és most ne lepődjünk meg nagyon, kilenc hónap múlva esedékes. Ugyanis a szakemberek annyira el vannak foglalva és tele vannak munkával, hogy előbb semmiképpen sem tudnak időt szakítani ránk.

Egy-egy lakásfelújításra vagy javításra is több hónapot kell várni, amellett pedig megfelelő szakembert sem egyszerű találni. Manapság már az is közhely, hogy kevesebb az orvos, sőt akármilyen szakos tanárt keresnek folyamatosan az iskolák. És persze nagy ritka, ha találnak egyáltalán. Ezek a hirdetések azonban már senki számára sem meglepőek.

Az ok mindenki számára jól ismert: Hatalmas a munkaerőhiány

Az országban gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság, a szakmák legjobbjai pedig elhagyják Magyarországot, hogy külföldön magasabb fizetésért dolgozzanak. Így már egyáltalán nem meglepőek a helyzetek, amelyekben a munkaerőhiány káros hatásaival kell szembesülnünk.

Bizonyos helyeken senki sem tud segíteni a vendégeknek, nincsen takarító személyzet vagy éppen senki sem ül a pénztárban. Hogy miért? Mert egyszerűen nincs ember! Régebben minden részlegen meg voltak a dolgozók, sőt néha még többen is, mint kellett volna, manapság azonban ennek az ellenkezője van.

Egy egyszerű bevásárlás során is észlelhetjük a problémát, ugyanis hiába áll 20-30 ember egy kasszánál, akkor sem nyitnak másikat. És persze nem azért, mert nem akarnak, hanem azért, mert nem tudnak. Ugyanis nincs, aki beüljön a pénztárba és ezzel meggyorsítsa bevásárlásunkat.

Sokan a hazafelé tartó buszukat vagy vonatukat késik le emiatt, mert amikor belépnek az üzletbe, eszükbe sem jut, hogy nem tudnak majd bevásárolni néhány perc alatt. Egyes bevásárlóközpontokban ugyan már vannak önkiszolgáló kasszák, de ezek is csak abban az esetben bizonyulnak gyorsnak, ha előtte mindent beárazunk, lemérünk és persze az adott termékek vonalkódja is teljes. Ellenkező esetben biztosan vissza kell szaladnunk valamiért vagy egy üzletben dolgozó alkalmazott segítségét kell igénybe vennünk ahhoz, hogy befejezhessük a vásárlást. Tehát, még ha próbálják is megkönnyíteni számunkra a dolgokat, akkor sem mindig járunk sikerrel, hisz bármikor adódhatnak váratlan helyzetek, amelyről persze nem az alkalmazottak tehetnek. Ők sem szakadhatnak száz felé, valamint azt is pontosan tudjuk, hogy a technika ördöge is akkor lép elő, amikor az ember sietne.

Természetesen a magyarázatokból sincs hiány

Az országban rengeteg nagyvállalat van, köztük a MÁV az egyik, ahol hatalmas gondot jelent a munkaerőhiány. Ennek észrevétele természetesen az utasoknak sem jelenthet gondot. A cég tájékoztatása szerint a 38 ezer munkavállalójukhoz képest idén nyárra a betöltetlen pozíciók száma 1073-ra csökkent. A MÁV állítása szerint azonban ezt a problémát jó munkaszervezéssel és túlórázással át lehet hidalni. Szeptemberben azonban történt egy eset, amely ennek ellenkezőjét bizonyította. Budapest és Pécel között egy napon négy vonat sem indulhatott el, ugyanis nem volt rájuk mozdonyvezető. A cég ekkor a munkaszervezés hibáira hivatkozott. Loppert Dániel, kommunikációs igazgató akkor azt nyilatkozta, hogy szó sincs arról, hogy a MÁV-nál nincs elég mozdonyvezető.

Emellett az igazgató azt is elárulta, hogy vannak ugyan betöltetlen pozíciók, méghozzá a jegyvizsgálóknál. A pénztárosok hiánya is elkeserítő volt, ezért egy nap be is kellett zárni este fél nyolctól reggel hatig a Nyugati pályaudvar belföldi pénztárait. A MÁV igyekszik az emberek számára vonzóvá tenni a pozíciókat, legutóbb például azzal, hogy év közben emelték meg a béreket. Később Loppert Dániel azt mondta, hogy azért van szükség kevesebb pénztárosra, mert az utasok szokásai változtak meg, nem a munkaerőhiány növekszik folyamatosan. A két magyarázat között történt meg az is, hogy a Keletiben nem volt éjszakai pénztár, mert az egyetlen dolgozó beteg lett.

A kormány rendkívül kreatív magyarázattal és megoldással állt elő abban az esetben is, amikor a kormányablakok munkaerő hiányáról esett szó. Válságtanácsot hívtak össze annak érdekében, hogy orvosolni tudják a problémát. Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgáltatásokért felelős államtitkára azzal állt a nyilvánosság elé, hogy “a kormány célja, hogy tovább egyszerűsödjön a közigazgatási ügyek intézése”.

Most pedig vegyük számba a kevés alkalmazottat foglalkoztató cégeket, ugyanis ezeknél sokkal szembetűnőbb, ha néhány dolgozó kiesik a munkából. Erre a legjobb példa az, amikor júniusban a dunai komp közlekedése leállt, legközelebb pedig csak augusztus közepén indult újra a járat. Az ok teljesen nyilvánvaló volt, amit nem is tagadtak: nincs elég matróz, szólt a magyarázat. Mindez nagy részben azért van, mert az országban végzett matrózok négyötöde külföldre megy dolgozni, természetesen sokkal magasabb fizetésért.

Mekkora pontosan Magyarországon a munkaerőhiány?

A KSH legfrissebb adatait tekintve Magyarországon a munkanélküliség 3,4 százalékos. Ez azt jelenti, hogy ilyen adatoknál már eljutottunk arra a pontra, hogy beszélhetünk teljes foglalkoztatottságról. Az adatok szerint az országban 157 ezer regisztrált munkanélküli van.

A közgazdászok szerint egy három százalék körüli munkanélküliségi adat azt jelenti, hogy gyakorlatilag csak az nem dolgozik, aki a statisztikai mintavétel idejében épp két munkahely közötti váltásban van, aki egyáltalán nem akar dolgozni, vagy aki teljesen alkalmatlan még az alapszintű munkák elvégzésére is.

A munkaerő-közvetítő cégek egyre inkább arra panaszkodnak, hogy már olyan embereket próbálnak munkába állítani, akik a munkakultúra alapjaival sincsenek tisztában. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az embernek nincs kedve dolgozni, akkor is be kell mennie. Ezek az emberek azonban ezt sem képesek felfogni.

Az pedig, hogy a képzett emberek külföldön dolgoznak, tovább súlyosbítják a helyzetet. Ők ugyanis a statisztikai adatokban nagyon jól mutatnak, azonban az országban élők semmi hasznát nem érzik annak, hogy dolgoznak.

Az elmúlt időben a tartós munkaerőhiány egyáltalán nem javult a műszaki szakmákban, a vendéglátásban és a szállodai álláshelyeknél, de még a banki pozíciók betöltésében sem. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége ugyan csak a saját adataira hivatkozott, ezek alapján pedig 200-250 ezer fősre becsülte a hiányzó dolgozók számát.

Kormányunk azon terve sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, hogy visszacsábította a nyugdíjasokat dolgozni, hogy így töltsék be a hiányzó álláshelyeket. Kósa Lajos két évvel ezelőtt még arról beszélt, hogy a nyugdíjasok száma akár 800 ezer, sőt akár egymillió is lehet a munkahelyi foglalkoztatásban. Azonban a dolgozó nyugdíjasok száma csak az idén nyárra érte el a százezret. Ez a szám annak ellenére sem nőtt, hogy idén januártól járulékokat sem kell fizetni, csak a személyi jövedelemadót.

Nos, valójában működő megoldás még mindig nincs arra, hogy kiküszöböljük a munkaerő hiányt és a jelenlegi helyzetben valószínűleg még sajnos egy jó ideig nem is lesz. Így azoknak az alkalmazottaknak kell megoldani minden feladatot, akik jelenleg munkaviszonnyal rendelkeznek. Azonban ez a helyzet sem tartható túl sokáig, hisz egy ember nem végezheti el több ember munkáját, legalábbis hosszú távon biztosan nem, ugyanis sem túlterhelni, sem megszakítani nem lehet a dolgozókat, mert végül ők is feladják a küzdelmet.

Hirdetés