2022 június 25 szombat
KezdőlapEmberekA nővér azt hitte, hogy senki nem látja, mit csinál, de a...

A nővér azt hitte, hogy senki nem látja, mit csinál, de a beteg kisfiú anyja mindent látott. A történet sokkolta az embereket szerte a világon.

-

A nővérnek fogalma sem volt róla, hogy figyelik. A beteg lány édesanyja úgy döntött, hogy megosztja, amit látott. A története sokkolta az embereket szerte a világon.

Egy gyermek súlyos betegsége a legrosszabb, ami a szülőkkel történhet. Jonathan és Shelby Skiles mindketten az Egyesült Államokból származnak. Boldog családot alkottak hárman a kétéves lányukkal, Sophie-val. Egy nap leforgása alatt az életük egy rossz rémálommá vált.

A lányuknak hirtelen légzési nehézségei lettek. Az orvosok azt hitték, hogy allergia vagy asztma. Egy este azonban a kislánynak majdnem leállt a légzése. Az ijedt szülők mentőt hívtak. A kórházban alapos kivizsgálás után kiderült, hogy Sophie-nak daganata van. T-sejtes limfóma, amely a nyirokrendszer súlyos daganata. A rák lassan kioltotta szeretett kislányuk életét.

A diagnózis hosszú hónapokig tartó kórházi tartózkodásra ítélte őket.
A betegséggel kapcsolatos információ megsemmisítő volt a szülők számára. Hónapokig tartott a harc a lány életéért, kemoterápián és műtéten esett át. A szülei végig Sophie ágya mellett voltak, a kórház lett a második otthonuk. A terápiától annyira legyengült a lány, hogy nem tudott már járni, beszélni és enni sem. Az egyetlen esélye az őssejt terápia volt.

Létrehoztak egy Facebook-oldalt is „Sophie the brave” névvel, ahol a hozzátartozóikat tájékoztatták a lány kezeléséről, egészségi állapotáról. Először a családjuk és a barátaik nézték. De a lány története egyre több embert kezdett megmozgatni. Mire észbe kaptak, több mint 12 000 ember figyelte az oldalt.

Egy napon a lány anyja valami furcsát vett észre a nővér viselkedésében
Shelby egy percre sem hagyta magára beteg lányát. Napokig a kórházi ágyon feküdt vagy egy kis kórházi kanapén aludt. A legfontosabb dolog számára a lánya egészsége volt. Egyik nap kimerülten feküdt egy álmatlan éjszaka után. Ekkor egy nővér lépett be a szobába. Biztos volt benne, hogy Shelby alszik. Az asszony figyelte a nővért, és hirtelen látta, milyen gyengéden bánik a lányával. Rájött, hogy ezekben a napokban nem vette észre, milyen hősies és elkötelezett munka az ápolói szakma.

A képen a nővér látható, amint a kis Sophie kezét fogja
A meghatott anya felírta érzéseit egy papírra. Úgy döntött, hogy megosztja azokat a Sophie-betegségnek szentelt oldalon. Tudta, hogy más szülőknek, akiknek gyermekei nővérek felügyelete alatt állnak, el kell olvasniuk ezt.

“Látlak. Egész nap ezen a kanapén ülök és nézlek téged, pedig nagyon igyekszel észrevétlen maradni. Amikor a lányom sír, finoman lehajtod a fejed. Sokféleképpen próbálod enyhíteni a fájdalmát. Látom, hogy fájó szívvel szúrod be a tűt és cseréled a kötszereket. Egy nap gyakrabban mondod ki a „sajnálom” szót, mint a legtöbben azt, hogy „köszönöm”…

Sok karkötőt látok, ajándékot a gyerekektől, akikre vigyázol. Tudom, hogy mindegyiket szereted. Látom, ahogy simogatod a lányom haj nélküli fejét; Látom, milyen gonddal veted be az ágyát. Látlak síró anyákat ölelgetni, akiknek most rossz hírt mondtak. Látom, hogy – a sok felelősség ellenére – egy gyermek kezét fogod, ha az édesanyja nem tudott bejönni a kórházba.

12 órára megfeledkezel saját életedről, hogy súlyosan beteg, néha haldokló gyerekekről gondoskodj. Mosolyogva lépsz be minden szobába, nem számít, ki van ott, és mi a baj vele. Ellenőrzöd Sophie-t, pedig nem is a páciensed. Rendszeresen hívod az orvost, a vérbankot, a gyógyszertárat, hogy a gyerekem időben megkapja, amire szüksége van. Szinte minden alkalommal, amikor a kislányomra vigyázol, engem nézel. 10 percig hallgatod a beszédemet, pedig annyi más dolgod lenne”

Anya szavai az orvosoktól és ápolónőktől kapott munkájuk és gondoskodásuk megbecsülésének gyönyörű kifejezése. A nő nagyra értékelte a támogatást, amelyet a kórházi tartózkodása alatt kapott. Minden nap meglátogatták a kislányát. Megkérdezték Shelbyt, hogy van, és figyelmesen hallgattak minden szót. Ha nem lett volna odaadásuk és kemény munkájuk, kislánya valószínűleg nem tudná felvenni a harcot eme szörnyű betegséggel.

Shelby bejegyzését mindenkinek el kell olvasnia, akinek a szerettei kórházba kerültek. Nyissuk ki a szemünket, hogy mennyire elkötelezettek és fontosak az ápolók. 

Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!

Ezek is érdekelhetnek