2022 december 2 péntek
KezdőlapTörténetekA pár, aki együtt szolgált a második világháborúban, 70 évvel házasságkötésük után...

A pár, aki együtt szolgált a második világháborúban, 70 évvel házasságkötésük után ugyanazon a napon hunyt el

-

A legnagyobb szerelmi történetek nem a hollywoodi filmvásznakon születnek, hanem a hétköznapi párok életében, akik rendkívüli módon szeretik egymást. Azok, akiknek kétségei vannak ezzel kapcsolatban, a következő történet elolvasása után biztosan másképp gondolják majd. A pár, aki hetven éves együttélés után néhány órán belül követte egymást a túlvilágra bebizonyította, hogy igenis létezik örök szerelem.

Isabell Whitney és Preble Staver Philadelphiában, Pennsylvaniában találkoztak az 1940-es években, amikor tanulmányaikat folytatták. A szerelem azonnal magával ragadta őket, de időbe telt, amíg végleg egymáséi lehettek.

A második világháború dühöngött Európában, Isabell és Preble is csatlakoztak a szövetségesekhez a nácik elleni küzdelemben. A nő tengerészeti nővérként dolgozott Marylandben, míg a férfi tengerészgyalogos lett, és Bronzcsillag kitüntetést kapott rendkívüli bátorságáért.

Öt hónappal a háború befejezése után Isabell és Preble 1946. február 15-én házasodtak össze. Ez volt a kezdete egy gyönyörű, hét évtizedig tartó házasságnak, amely olyan gyönyörűen ért véget, ahogy sok-sok évvel ezelőtt elkezdődött.

A szerelmeseknek öt gyermeke született. Isabell tartotta össze a családot, ő nevelte a gyerekeket, amikor Preble karrierjére összpontosított. A pár mindig ott volt egymás mellett, főleg akkor, amikor fiuk, Peter tragikusan elhunyt egy középiskolai focimeccs közben.

Amikor a gyerekek mind felnőttek, Isabell visszatért ápolói munkájához.

A pár lánya, Laurie Staver Clinton, aki most 62 éves ezt mondta szüleiről: “Nagyszerű emberek voltak. Anya azt tanította nekem, hogy nem változtathatunk embereket, de megváltoztathatjuk velük szembeni hozzáállásunkat. Apu volt mindig a szigorú. Anya csak megpróbált az lenni, de soha nem ment neki igazán.”

2013-ban a pár idősek otthonába költözött Norfolkba, Virginiába, amikor Isabellnél demenciát diagnosztizáltak. Preble nagyon csalódott volt, amikor látta felesége küzdelmét a betegség ellen, valamint szomorúság töltötte el, hisz Isabellnek és neki külön helyiségben kellett lakniuk. Szerencsére Isabell emlékezett férjére és családjára.

“Időnként meg kellett neki mondanunk, hogy ki kicsoda, de amikor meglátta aput mindig elmosolyodott. Sosem felejtette el őt” – magyarázta Laurie.

Mivel közeledett a 96. születésnapja, Preble kérelmet nyújtott be az otthonban. Azt kérte, hogy tölthessen egy napot kedvesével, és hogy újra együtt aludhasson vele. A személyzet eleget tett kérésének, gondoskodtak róla, hogy a pár néhány órán belül egymás mellett feküdhessen.


Lányuk azt mondta: “Kettejük között egyetlen szó sem hangzott el, csak fogták egymás kezét és elaludtak. Apa nagyon boldog volt, hogy újra anyával szunyókálhat.”

Néhány nappal később, október 25-én azt mondták Laurie-nak, hogy itt az ideje, hogy búcsút vegyen édesanyjától.

Édesapjával együtt ment Isabellhez, hogy elköszönhessenek tőle.

“Apa fogta a kezét és éppen annyira gyengéd volt, mint mindig. Megkérdeztem tőle, hogy az imák után akar-e még maradni, de ő megrázta a fejét. Tudtam, hogy ez azt jelenti, végleg elengedi a kezét. Sírtam és ő is sírt” – mondta Laurie.

Isabell néhány órán belül elhunyt, férje pedig órákkal később követte őt. A 14 nap különbséggel született párnak hosszú, boldog élete volt. Meglepő módon Preble 14 órával felesége halála után végleg lehunyta szemét.

Mi az igaz szerelem, ha nem ez?

Ezek is érdekelhetnek