Azt mondják, hogy a szépség relatív. Nem mindenkinek ugyanaz tetszik, de ez azért jó, mert így, akik kicsit „mások”, könnyebben el tudják fogadni magukat.
A brit Berkshire-ből származó Harnaam Kaur-nak normális gyermekkora volt. A serdülőkora elején, 11 évesen elkezdett megváltozni a teste, mint mindenkié. Sajnos a vele egykorú lányoknál, a megszokottól eltérően szakáll kezdett megjelenni az arcán és szőr a mellkasán. A tinédzsert teljesen lesújtotta a kinézete.
Harnaam édesanyja segíteni akart a gyermekén ezért, amikor a probléma súlyosbodni kezdett, szakemberhez fordult vele.
Az orvosoknak nem volt kétsége afelől, hogy a 11 éves lány policisztás petefészek-szindrómában szenved. Ez egy hormonális zavar, amely túlzott arcszőrnövekedéshez, meddőséghez, menstruációs zavarokhoz és akár cukorbetegséghez is vezethet.
Abszolút katasztrófa volt a lány számára. Rendszeresen borotválta magát, aminek az eredménye egyértelműen az volt, hogy a szőr csak erősebb lett.
A sértő megjegyzések már mindennapivá váltak a számára.
„Páviánnak neveztek és fellöktek. Annyira utáltam magam és azt, ahogy kinézek, hogy már majdnem önmagam ellen fordultam. Bezárkóztam. Nem akartam emberek közé menni. A gyerekszobám volt az egyetlen menedékem. Annyira rossz volt, hogy már az öngyilkosságra is gondoltam.”
„Egy nap azonban megtört bennem valami. Nem volt konkrét inger vagy helyzet. Elegem lett az állandó bujkálásból. Változtatnom kellett az életszemléletemen, különben megőrülök. Az öcsém, Gurdeep sokat segített ebben.”
A 26 éves lány tanárként kezdett dolgozni, és részt vett a diszkriminációk elleni küzdelemben.
„Néha megesik, hogy az eladók „uram”-nak szólítanak, aztán meglátják a kebleim, a ruhámat. Biztos, hogy erős élmény ez számukra. Néha viccelődöm velük és eljátszom, hogy férfi vagyok. Ha a gyerekek a szakállamról kérdeznek, akkor azt mondom nekik, hogy ez egy Halloween-i jelmez.”
„Sokan nem tudják, hogy miként álljanak hozzám. Ilyenkor leszögezem, hogy nőnek érzem magam és szeretek vonzó lenni. Megtanultam nem küzdeni a szakállammal, és élvezni azt, ami vagyok. Nem zavar a szakállam, a hegeim, a tetoválásaim és az a pár kiló felesleg sem. Arra akarok inspirálni másokat, hogy ne féljenek kibújni az árnyékból. Küzdeni kell a sztereotípiák ellen, és megmutatni, hogy nem az számít, hogy nézel ki. Mind egyformák vagyunk!”
Mit gondoltok? Írjátok meg kommentben a véleményeteket!