Az, hogy iskolába járunk, számunkra teljesen természetes dolog, ám sajnos nem minden gyerek életében van ez így. Bangladesben a gyerekeknek nagyon korán fel kell nőniük. Iskola, oktatás nélkül munkába kell állniuk. Nekik nincs házi feladat, nincs felelés és nincsenek dolgozatok. Az országban több, mint négymillió gyermek kénytelen már kisgyermekkortól kezdve dolgozni, hogy meg tudjanak élni.
A díjnyertes fotóriporter, a bangladesi Dhaka székhelyű GMB Akash az elmúlt tizenöt évben a saját pénzéből azon fáradozik, hogy a dolgozó gyerekeket iskolába küldje. Ezeknek a gyerekeknek az iskolába járás egyfajta luxus, pedig természetes kellene, hogy legyen. GMB Akash rendszeresen látogatja a gyermekotthonokat és az iskolákat, hogy felmérje azok helyzetét. „Remélhetőleg néhány hónap múlva újabb tíz gyermekmunkást engedhetek be az iskolába. Ezért néhány hónap múlva összesen negyven dolgozó gyermek megy iskolába a fárasztó munkák helyett. Egész életemben felelősséget vállaltam a teljes oktatásukért.”
GMB Akash saját pénzéből szabadítja fel a gyerekeket és küldi őket iskolába. A fotós élete feladatának tartja, hogy javítsa a gyerekek életszínvonalát és ezért teljes anyagi felelősséget is vállal. Szinte minden jövedelmét erre a célra fordítja, csak egy minimális összeget hagy magának, amiből a saját megélhetését biztosítani tudja.
1.
2.
3.
„Fotós karrierem kezdetétől szerettem volna megváltoztatni a helyzetet és felhívni a figyelmet erre a szenvedésre. Egyáltalán nem voltam boldog, amikor láttam, hogy ezek a változások olyan lassan zajlanak. Ezért úgy döntöttem, hogy közvetlenül megváltoztatom az emberek életét és azokkal az gyerekekkel és szüleikkel kezdtem, akiket lefotóztam. Elkezdtem a képzést a rászorulóknak, különösen a gyermekmunkások szülei számára. Ezzel úgy szerveztem meg a családok életét, hogy több pénzt keressenek és gyárak helyett iskolába küldjék gyermekeiket. Eddig 150 különböző vállalkozást adtam 150 családnak” – mondta a fotós.
4.
5.
6.
7.
„Nem támogat és nem fizet engem semmiféle szervezet. Szabadúszó független fotóújságíró vagyok és nincs olyan alkalmazottam, aki segíteni tudna abban a több kampányban és projektben, amelyeket egész évben szervezek. Mindent megteszek és Teljes felelősséget vállalok érte. Ez magába foglalja a történetek gyűjtését, fényképeket, videofelvételek készítését, az emberek meghallgatását, a történetek leírását, a jótékonysági kampányok szervezését, az adományok kezelését és terjesztését kiváltság nélküli emberek számára, valamint saját közösségi médiafiókok fenntartását, amelyeket csak arra használok, hogy megtaláljam a módját annak, hogy segítsek az embereknek, akikkel találkozom, és megpróbálok valamit javítani az életükön.”
8.
9.
10.
„Életem munkájának küldetése, hogy segítsek a kiváltságtalan embereknek, hogy életük pozitív irányba mozduljon. Igyekszem arra összpontosítani, hogy minél több gyermek kerüljön ki azokból a gyárakból és területekről, ahol a túlélés érdekében dolgozniuk kell és bejussanak az iskolákba. Személyesen szponzorálok több száz gyermekoktatást saját jövedelmemből, mert a képzett gyermekek jelentik a jövőnket.”
11.
12.
13.
A fotós azt is elmondta, lehet, hogy egyesek számára őrülten hangzik ez az egész, hiszen ők kiváltságosak ahhoz, hogy hozzáférjenek az oktatáshoz, de ebben a világban, ahol a túlélésért küzdenek, korántsem egyszerű dolog meggyőzni a szülőket arról, hogy engedjék iskolába járni gyermekeiket. Ezek a gyerekek általában alul fizetett és veszélyes munkát végeznek annak érdekében, hogy támogassák családjukat és megkönnyítsék szüleik dolgát.
„Annak érdekében, hogy a dolgozó gyerekeket iskolába juttathassam, sokszor kellett házról házra járnom, kérve, könyörögve a szülőknek, hogy engedjék iskolába gyerekeiket. Végül sikerült meggyőzni néhány szülőt az oktatás fontosságáról, ami egyáltalán nem volt könnyű. Ehhez teljes anyagi felelősséget kellett vállalnom olyan költségekkel, mint a belépési díjak, a tandíjak, a napi kaja, a könyvek, a ruhák, valamint az anyagi kompenzáció, mivel a gyerekek nem dolgoznak többé. Vagyis, ki kellett fizetnem a havi bérüket is, amit akkor kerestek volna, ha dolgoznak és nem az iskolapadban ülnek.”
14.
15.
16.
Eddig 200 hallgató részesült ösztöndíjaimban. E finanszírozás nélkül szinte lehetetlen lett volna részt venniük SSC és HSC vizsgáikon, és továbbtanulhattak. Sokan olyan elismert intézményekben tanulnak, mint a Notre Dame Főiskola és a Dhaka Egyetem! „GMB Akash több mint 100 nemzetközi fényképészeti díjat kapott, és munkáját több mint 100 nemzetközi publikációban mutatták be, köztük a National Geographic, a Times, a The Guardian és a The Economist, hogy csak néhányat említsünk. 2007-ben ő lett az első bangladesi, akit kiválasztottak a 30 feltörekvő fotós közé, és 2011-ben ő volt az első bangladesi, aki TED-beszélgetésben beszélt Portugáliában.
17.
18.
19.
GMB Akash eddigi munkáját több, mint száz díjjal jutalmazták, valamint több, mint száz nemzetközi publikációban mutatták be. A National Geographic, a Times, a The Guardian és The Economist is elismerő cikket hozott le Akash munkájáról, aki 2007-ben az első bangladesiként került be a harminc feltörekvő fotós közé.