Mi történik velünk a halál után? – Ez a kérdés évszázadok óta nyugtalanítja az emberiséget. A hatalmas tudományos fejlődés ellenére a halál és az az utáni dolgokat továbbra is rejtély övezi. Vannak azonban olyanok, akik egy kis ideig láthatták, mi van a túloldalon. Az orvosok segítségével sikerült visszatérniük az élők közé. Vajon mit láttak ott?
A történetek a redditről származnak. A felhasználók névtelenül osztották meg a tapasztalataikat.
„14 éves voltam. A barátommal úszni tanultunk. Sajnos egy ponton a víz túl mélynek bizonyult. Őt gyorsabban húzták ki, mint engem. Én már eszméletlen voltam és újra kellett éleszteni. Hallottam minden sikolyt és siránkozást, de mintha egy fal mögött álltam volna. Egyszer csak minden elnémult, majd egy végtelenül kedves hangot hallottam. Földöntúli, megnyugtató volt. Azt mondta itt az idő, hogy visszamenjek. Végül hozzátette, hogy vigyáznom kell a testvéremre. Furcsának találtam, mert nem volt testvérem. Végül megmentettek, és három héttel az eset után megtudtam, hogy anyám terhes…”
„Öt évvel ezelőtt nagyműtéten estem át. Közben vérzés állt be, ami miatt néhány percre meghaltam. Olyan helyen ébredtem fel, ami üres térnek tűnt, fény, csillagok vagy más fényforrás nélkül. Azt is nehéz meghatároznom, hogy milyen állapotban voltam – nem álltam, nem ültem, nem feküdtem. Csak ott voltam. Nem volt se hideg, se meleg. Nem éreztem éhséget, fáradtságot vagy félelmet, csak nyugodtságot. Furcsa érzésem volt, hogy valami hihetetlenül jó van a közelben, a tiszta szerelem, de tudtam, hogy még nincs itt az ideje… Most, ezek után az események után még mindig félek a halál pillanatától, de nem aggódom amiatt, hogy mi lesz azután…”
„Volt egy motorbalesetem. Elájultam, és néhány percig halott voltam. Közben, mielőtt a mentő megérkezett volna, egy ismerős hangot hallottam, amely harcra buzdított. Az élethez. Kinyitottam a szemem és megláttam a bátyámat. Nem lenne meglepő, ha nem halt volna már meg évekkel ezelőtt túladagolásban…Ránézett az órájára és azt mondta, hogy ideje mennem…”
„Tiniként rákos lettem. Hosszú kemoterápiás kezelésen estem át. Egy napon a testem megfertőződött. Vérmérgezés. Ezalatt a szívem egy pillanatra leállt. Éreztem, ahogy eltávolodok. Olyan volt, mint amikor megszólal az ébresztőd, és szundira állítod. Majdnem újra elalszol… megint elsodródsz… és jön egy újabb jelzés. Tudod, hogy fel kell kelned, mert még sok dolgod van…”
„Szívrohamot kaptam. Háromszor állt meg a szívem. Nem éreztem semmit, csak kikapcsoltam. Nem láttam alagutat, nem éreztem hőt vagy bármi mást. Csak úgy éreztem, mintha elalszom.”
„Allergiás reakcióm volt, ami miatt a szívem leállt. Emlékszem egy furcsa szívás érzésre. Mintha valami beszívott volna. Egy pillanat alatt egy gyönyörű kertben találtam magam. Tele volt fákkal, füvekkel és virágokkal. Középen volt egy játszótér körhintával. Két gyerek játszott ott – egy fiú és egy lány. Úgy éreztem, választhatok, hogy ott akarok maradni, vagy sem. Mindent átgondoltam, és rájöttem, hogy nem hagyhatom egyedül anyámat… Visszatértem. Hat percig voltam halott…”
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
*a képek csak tájékoztató jellegűek