Egy olvasónk, levében panaszkodott, hogy a lányának milyen nehéz visszazökkenni az iskolába a hosszú karantén és a digitális oktatás után.
A koronavírus-járvány az élet számos területén nyomott hagyott, beleértve az oktatást is. Egyesek szerint azok a diákok, akik a járvány kezdetén általános iskolások voltak egy elveszett generáció. A fiataloknak az idejük nagy részét társaságban kell tölteniük a megfelelő pszichofizikai fejlődés érdekében, azonban a járványveszély miatt teljesen elzárva kellett élniük hónapokig.
Az oktatásuk abból állt, hogy órákon keresztül a számítógép képernyője előtt ültek. Ennek eredményeképpen a viselkedésükben hatalmas változások történtek, melyek minden bizonnyal hatással lesznek az egész társadalom jövőjére.
A több mint egy évig tartó távoktatás teljesen megváltoztatta a fiatalok szokásait. A gyerekek mozgása és a barátaikkal való kapcsolata korlátozva lett. Ezen dolgok a tanulás hatékonyságát is befolyásolták.
Olvasónk, Ágnes írt egy levelet, melyben a lánya iskolába való visszatérésével kapcsolatos problémákról mesélt.
„A lányom Olívia mindig nagyszerű tanuló volt. Minden évben szép bizonyítványt hozott haza. A férjemmel rendkívül büszkék voltunk rá és bátorítottuk, hogy további sikerei legyenek. A járvány beköszöntével egyrészt aggódtam, hogy Olíviának jegyeire rossz hatással lesz az online oktatás, azonban örültem, hogy otthon van és szemmel tarthatom.”
Ágnes szerint a távoktatás egy remek megoldásnak bizonyult a lánya számára. Az eredményei továbbra is kitűnőek voltak.
„Lányom, akárcsak a barátai távoktatásban tanult. Először arra panaszkodott, hogy fáj a szeme, ha sokáig a gép előtt ül, de megszokta. Az online tesztek írása könnyűnek bizonyult. Ha valamit nem tudott, akkor maga járhatott utána. Nem is volt szükség tanárra. Jó jegyei lettek. Bíztam benne, hogy minden így marad…”
Tavasszal a kormány bejelentette a korlátozások enyhítését. A diákok már a régi rend szerint tanulhatnak.
„Örültem, hogy visszamennek az iskolába. Végre találkoztat a barátaival én pedig pihenhetek. Olívia nagyon izgatott volt, hogy visszamehet az iskolába.”
Az öröm azonban nem tartott sokáig. Amikor a lány visszatért az iskolába, kiderült, hogy kemény munka vár rá. A 11 éves lánynak nehezére esett a régi-új valósággal való megbirkózás. A teljes munkaidős tanítás miatt veszített a függetlenségéből.
Komoly nehézségei voltak a feladatok elvégzésében. Elfelejtette milyen az osztályteremben tanulni.
A számítógép képernyője előtt végzett tanulás miatt a lány a korábban kifejlesztett képességeit vesztette el. A legnagyobb problémája például azzal volt, hogy kézzel írjon.
„Olíviának nehezére esik kézzel írni. Egy évig a házit a számítógépen végezte el. Voltak virtuális tesztek stb. Most jegyzetelnie kell a füzetbe, ami nagyon nehéz neki. Hamar elfárad a keze. Az írás egy rémálom lett a lányom számára. Most már azt mondom, hogy jó lenne, ha visszatérne a kevésbé stresszes távoktatás. Akár tartósan is…”
„A járvány megváltoztatott mindenkit. A tanárok is látják, hogy a gyerekek nem tudnak úgy dolgozni, mint régen.”
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!