A nővérnek fogalma sem volt róla, hogy figyelik. A beteg lány édesanyja úgy döntött, megosztja, amit látott. Története sokkolta az embereket szerte a világon.
A legrosszabb, ami a szülőkkel történhet, ha egy gyermek súlyosan megbetegszik. Jonathan és Shelby Skiles mindketten az Egyesült Államokból származnak, boldog családot alkotnak egy kétéves lányával, Sophie- val. Egy nap leforgása alatt az életük azonban a legrosszabb rémálmukká vált.
Az egész akkor kezdődött, amikor a lányuknak légzési nehézségei akadtak Az orvosok először azt hitték, hogy allergia vagy asztma. Egy este azonban kislányuknak majdnem leállt a légzése. Az ijedt szülők mentőt hívtak. A kórházban alapos kivizsgálás után kiderült, hogy Sophie-nak daganata van – T-sejtes limfóma -, amely a nyirokrendszer súlyos daganata. A rák szép lassan kioltotta szeretett kislányuk életét.
A diagnózis hosszú hónapokig tartó kórházi tartózkodásra ítélte őket
A betegséggel kapcsolatos információ megsemmisítő volt a szülők számára. Hónapokig tartott a harc a lány életéért, kemoterápián és műtéten esett át. A szülei egész idő alatt Sophie ágya mellett voltak, és a kórház lett a második otthonuk. A legyengítő terápia arra késztette a lányt, hogy abbahagyja a járást, a beszélgetést és még az evést is. Az egyik megoldás egy másik, őssejtek beadásával járó terápia volt.
Létrehoztak egy Facebook-oldalt is „Sophie a bátor” címmel, ahol a lány kezeléséről, egészségi állapotáról tájékoztatták rokonaikat. Először a családjuk és a barátaik nézték. De a lány története egyre több embert kezdett megmozgatni. Mielőtt észrevették volna, több mint 12 000 ember volt az oldalon.
Egy napon a lány anyja észrevett valamit a nővér viselkedésében. Shelby egy percre sem hagyta magára beteg lányát. Napokig a kórházi ágyon feküdt. Egy kis kórházi kanapén aludt, és teljesen abbahagyta az önellátást. A legfontosabb dolog számára a lánya egészsége volt. Egyik nap kimerülten feküdt egy álmatlan éjszaka után, amikor egy nővér lépett be a szobába. Az ápoló azt hitte, hogy Shelby alszik. Az asszony figyelte a nővért, és látta, milyen gyengéden bánik a lányával. Rájött, hogy ezekben a napokban észre sem vette, milyen hősies és elkötelezett munka az ápolói szakma.
A képen a nővér látható, amint a kis Sophie kezét fogja A meghatott anya leírta érzéseit egy papírra. Úgy döntött, hogy megosztja azokat a Sophie-betegségnek szentelt oldalon. Tudta, hogy más szülőknek, akiknek gyermekei nővérek felügyelete alatt állnak, el kell olvasniuk ezt. Szavait a nővérnek intézte, akinek viselkedését aznap észrevette:
„Látlak. Egész nap ezen a kanapén ülök és nézlek téged, pedig nagyon igyekszel észrevétlen maradni. Amikor a lányom sír, finoman lehajtod a fejed. Sokféleképpen próbálod enyhíteni a fájdalmát. Látom, hogy nehezen szúrod be a tűt és cseréled ki a kötszereket. Egy nap alatt gyakrabban mondod ki a „sajnálom” szót, mint a legtöbben azt, hogy „köszönöm… Sok karkötőt látok, ajándékot a gyerekektől, akikre vigyázol. Tudom, hogy mindegyiket szereted. Látom, ahogy simogatod a lányom megkopaszodott fejét; Látom, milyen gondosan takarod őt be a paplannal. Látlak síró anyákat ölelgetni, akiknek most rossz hírt mondtak. Látom, hogy – a sok munkád ellenére – egy gyerek kezét fogod, akinek az édesanyja nem tudott bejönni a kórházba.”
„12 órára megfeledkezel saját életedről, hogy súlyosan beteg, néha haldokló gyerekekről gondoskodj. Mosolyogva lépsz be minden szobába, nem számít, ki van ott, és mi a baj vele. Ellenőrzöd Sophie-t, pedig nem is a páciensed. Azonnal hívod az orvost, a vérbankot és a gyógyszertárat, hogy a gyerekem időben megkapja, amire szüksége van. Szinte minden alkalommal, amikor vigyázol a kislányomra, engem nézel. 10 percig hallgatod a beszédemet, pedig sok más kötelezettséged is van. „
Az anya szavai az orvosok és ápolónők által végzett munka és gondoskodás megbecsülésének gyönyörű kifejezése. A nő nagyra értékelte a támogatást, amelyet a kórházi tartózkodása alatt kapott. Minden nap meglátogatták a kislányát. Megkérdezték Shelbyt, hogy van, és figyelmesen hallgattak minden szót. Ha nem lett volna az odaadásuk és a kemény munkájuk, kislánya valószínűleg nem győzte volna le ezt a szörnyű betegséget.
Nyissuk ki a szemünket, hogy mennyire elkötelezettek és fontosak az ápolók.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!