Valamivel több mint fél évszázaddal ezelőtt a gyermekbénulás olyan betegség volt, mely hihetetlenül megijesztette az embereket. Nem volt oltóanyag a vírus ellen, mely a nyirokcsomókat, a keringési rendszert és az idegrendszert támadta. A fordulópont 1955 volt, amikor az USA-ban az oltási naptárba bevezették a gyermekbénulás elleni specifikus anyagot. Azóta a betegség megszűnt általános fenyegetést jelenteni.
Manapság sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a gyermekbénulás -más néven Heine-Medin betegség- gyakran a végtagok végleges deformitásához és a test bénulásához vezetett.
Az 1937-ben született Martha Mason a 20. század elején kapott gyermekbénulást, amikor még nem nagyon volt szó oltóanyagról. A betegség kezelésének módszerei rendkívül korlátozottak voltak. Kislányként nagyon vidám és energikus volt. Őt valószínűleg a bátyja fertőzte meg, aki nem sokkal rá meg is halt.
Testvére halála után jött rá, hogy valami furcsa dolog történik a testével. A szüleit kezdetben nem akarta ebbe beavatni. Amikor a tüneteket nem sikerült elrejteni, kórházba került. A család és az orvosok segítségének ellenére egy hónap múlva a lány izmai fokozatosan hanyatlani kezdtek. Képtelen volt önállóan mozogni, lélegezni. Az orvos úgy döntöttek, hogy egy mesterséges lélegeztetésre szolgáló speciális eszközbe helyezik a lányt. Ezt a gépet hívjuk „vastüdőnek”.
Az űrhajóra hasonlító, fémből készült henger a benne lévő légnyomás változásai alapján működött. Az eszköz lehetővé tette a betegek számára a légzést. Ahhoz, hogy hatékonyan működjön a fejet leszámítva az egész emberi testnek benn kell lennie. Az orvosok úgy vélték, hogy a lány körülbelül egy évet fog még élni a gép fogságában. Marha azonban alkalmazkodott az új körülményekhez és összesen 61 évet élt. A középiskolát a kapszulában végezte el. Újságírást tanult és egy helyi újságnál helyezkedett el. A számítógépek megjelenésével már képes volt önállóan dolgozni. A rendszer felismerte a hangját és szöveggé alakította. Cikkei nagyon népszerűek voltak az olvasók körében.
Nagyon optimista életszemlélet jellemezte. Még egy könyvet is kiadott: „Belégzés-kilégzés: Élet a légzőkészülék ritmusában” címmel. Ebben leírja, hogyan kell értékelni az élet apró örömeit és figyelmen kívül hagyni a problémákat.
A nő időről időre rövid időre elhagyhatta a kapszulát. Végül 72 éves korában hunyt el 2009-ben.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!