Ha a mai nyári vakációra gondolunk, azt kell, hogy mondjam összehasonlíthatatlan azokkal a nyarakkal, melyeket a 80-as években éltünk meg. Manapság inkább jellemző az agyonszabályozott, túlféltő és dramatizáló gyermeknevelés. Abban az időben teljesen más volt az élet, sokkal szabadabban nevelkedtünk, mint a mai ifjúság.
Hogy is töltöttük akkoriban a szünidőt?
Már korán reggel, amikor mondhatni még egy kicsit hűvösebb volt a légkör, összeverődtünk a barátokkal, iskolatársakkal, szomszéd gyerekekkel és neki vágtunk az izgalmas, kalandos napnak. Szüleink általában dolgoztak, így hát a nagyszülők figyelő tekintetére voltunk bízva, ami alól azért könnyebben sikerült kibújni, mint az ezredforduló után.
Nekünk még nem volt elektromos roller, vagy valami hasonló menő kütyü a fenekünk alatt, bukósisak, térdvédő, vagy egyéb más „biztonsági kellék”, hogy egy karcolás se essen rajtunk, ha elesnénk. Nyakunkban a lakáskulccsal és egy fagyira való zsebpénzzel indultunk el a „nagyvilágba”, ami természetesen csak a város vagy maximum a falu szélét jelentette számunkra, hisz azt pontosan tudtuk meddig mehetünk el. Felpattantunk tehát Csepel vagy Kemping biciklinkre vagy éppen görkorival szeltük az utcákat.
Senki sem rohant velünk az orvoshoz azért, mert például megettünk egy kis homokot vagy sarat a játszótéren, vagy mert leestünk a lánchintáról, amin isteni szórakozás volt pörögni. Megráztuk magunkat és folytatódott tovább a „buli”. Mert igenis nekünk akkoriban ez volt a buli. Nem a telefonunkat nyomkodtuk a nap huszonnégy órájában, vagy ültünk a számítógép előtt valami brutális, gyilkolászós videójátékkal töltve az egész napot.
Se éhen, se szomjas nem haltunk egyikünk sem. Sokan emlékszünk még azokra a kék kutakra a falukban, melyekből isteni finom hideg vízhez jutottunk, nem kólát, energiaitalt vagy valami édes löttyöt szürcsöltünk. Enni pedig mindig azt ettünk, ami utunkba esett. Meggyet, cseresznyét, barackot a fákról, vagy nyersen a sóska leveleket. Ha útba esett valamelyikünk nagyijának háza, akkor ott ebédeltünk. De nem jelentették fel szüleinket a gyámügyön akkor sem, akkor ha esetleg egész nap ettünk semmit, sőt még akkor sem, ha egy kis időre egyedül hagytak minket a lakásban. Ha pedig szüleinkkel együtt indultunk útnak, akár csak bevásárolni is, az autóban anyánk ölében utaztunk, hisz olyan mint gyerekülés még nem volt „divat”. Ja, és még a rendőr sem büntetett meg minket. Mégis túléltük, itt vagyunk ma is!
A ruháinkról nem is beszélve, amik ugyan szintén túlélték a kiképzést, bár néha nem volt felismerhető, mit vettünk magunkra indulás előtt.
Hogy unatkoztunk volna bármikor is a nyári szünet alatt??? Szóval, arra sosem volt időnk! Minden mobiltelefon, laptop, videójáték és egyéb okos szerkezet nélkül töltöttük el a szünidőt. És tudjátok mit? Sokkal jobb volt, mint most. Az volt csak az igazi gyerekkor!!!
