Az embernek néha napján meg kell hoznia néhány nagyon komoly és megfontolt döntést főleg akkor, ha jövőjükről van szó. Sajnálatos módon nem mindenki van megelégedve a munkájával, csak muszájból csinálják, mert valahonnan pénzhez kell jutniuk, hogy ki tudják fizetni a számlákat. Egy váltás azonban mindig nagyon sok kérdést vet fel, megéri-e, több fizetést kapnak-e, nyugodtabb életük lesz-e vagy sem.
Posztunkban Amanda Sommerről fogunk mesélni, akinek hasonló gondolatok kavarogtak a fejében, ám ő kockáztatott és lépett. Amikor meghozta a végső döntést, nem gondolta volna, hogy a munkaváltás miatt nem fog rátalálni a szerelemre, mert amint a férfiak megtudják mivel foglalkozik faképnél hagyják.
Amanda ott hagyta a légiutaskísérői állását, hogy havi 6,2 millió forintért OnlyFans modell legyen. Annak ellenére, hogy ez egy nagyon jól fizető „állás” mégsem boldog. A fényűző élet, amit az OnlyFans oldal biztosít neki nem elegendő ahhoz, hogy boldog legyen. Szüksége és igénye is van egy társra, aki tiszteli, szereti és becsüli őt. Sajnos azonban a 27 éves modell nagyon nehezen talál rá a szerelemre.
A Hartlepool-i szépség szerint a férfiak gyakran kereket oldanak, mikor rájönnek, hogy mivel is foglalkozik valójában. Csalódott amiatt, mert a férfiak nem elég nyitottak ahhoz, hogy elfogadják olyannak, amilyen.
Amanda legutóbbi partnere azért szakított vele, mert rájött, hogy mit dolgozik. Más férfiak, akikkel csak a randiig jutott el ugyanezt tették.
„Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Találkozok srácokkal, akikkel jól érzem magam, de amint megtudják mi a munkám felháborodottan faképnél hagynak. Csalódott vagyok, mert úgy tűnik emiatt egyetlen férfit sem tudok megtartani. Sajnálom, hogy nem elég nyitottak ehhez. Ez így nem fair.” – mondta Amanda.
Amanda úgy véli, hogy azok a férfiak, akikkel randevúzik, „féltékenyek”, arra hogy más pasikkal beszél az előfizetésen alapuló alkalmazásban, valamint irigylik a havi szinten megszerzett pénzt.
A szépség most a „magánytól” szenved és nem tudja mi tévő legyen.
„Amióta megléptem ezt szenvedek a magánytól. Éveken át keményen dolgoztam, de nem volt alkalmam élvezni a pénzt, hiszen szinte sosem volt szabadidőm. Nagyon szeretnék valakit, aki kalandvágyó, és, aki nem fog vissza, hanem támogat. Jelenleg úgy érzem elegem van mindenből. Már régóta egyedül vagyok. Szomorú, hogy senki sem ad egy esélyt, hogy bizonyítsam nincs mitől félni.”
Te adnál neki egy esélyt? Szerinted igazságos, hogy a „munkája” miatt különböztetik meg?