A Csomolungma vagy ismertebb nevén a Mount Everest a világ legmagasabb hegye. A Himalájában található Kína és Nepál határán csúcsa 8848 méterre magasodik. Évi 500 körül van azoknak a száma, akik arra vállalkoznak, hogy meghódítsák a hegyet. Közülük sokan különös misztikus jelenségekkel találkoznak odafönt.
Rengeteg hegymászó tanúskodott arról, hogy hegymászás közben szellemeket látott.
Az Everest szellemében minden magára valamit is adó hegymászónak hinnie kellene, így tisztelegve azok emléke előtt, akik nem jutottak vissza élve. Több 100 hegymászó adta életét, miközben megpróbálta meghódítani az Everestet. Legtöbbjük holtteste máig nem került elő…
A hétköznapi emberek zöme nem is sejti, hogy a hegy milyen sok fagyott holttestet rejt, amelyet soha senki nem fog rendesen eltemetni.
Sok szkeptikus hajlamos a szellemek megjelenését a nagy magasságban jelentkező, ám még keveset tanulmányozott természeti jelenségekkel magyarázni. Vannak azonban olyan esetek, amelyekre a modern tudomány nem tud magyarázatot adni.
1975-ben Nick Estcourt a Mount Everestre induló brit expedíció tagja. Hihetetlen jelenséggel találkozott.
Az eset zavarba ejtette a gyakorlatias európai elmét. A hegymászó az ötös táborba kötél segítségével jutott fel. A holdfény mindent elárasztott körülötte a hó szinte világított a sötétben. A négyes tábor felett 60-70 méterrel egy emberi sziluettet vett észre maga mögött. Az útitárs csendben követte a hegymászót és megállt, ha az megtorpant. Amikor elérte az ötös tábort Estcourt, elhatározta, hogy rádión megkérdezi, ki követte őt. Azt a választ kapta, hogy senki sem követte. Ami vérfagyasztó az az, hogy az expedíció egyik tagja, Mick Burke operatőr aznap este meghalt.
2004-ben pedig egy nehéz, de sikeres hegymászás után Ang Dorje Sherpa hegymászó valami hihetetlen dolgot látott.
Emberi sziluettekre emlékeztető árnyak rajzolódtak ki fölötte. Körülbelül tízen voltak. A kísérteties árnyékok melegért és élelemért könyörögtek és előre nyújtották áttetsző karjukat. A megrémült sherpa nem sokat teketóriázott sietve folytatta az ereszkedést. Később újságíróknak mesélte el a történetet. Interjúja után maga a nepáli hegymászó szervezet elnöke sugallta, hogy Ang Dorje halott hegymászók lelkeit látta, akik addig nem nyugszanak, amíg testüket rendesen el nem temetik.
Az eset óta a nepáliak minden hegymászáskor rituálét végeznek, hogy megbékítsük a halott hegymászók lelkét. Boróka ágakat égetnek rizst szórnak és imákat mondanak.
A néphit szerint ez a rituálé meleget ad a halottaknak és csillapítja éhségünket.
Szellemekkel való különös találkozásról a legendás olasz hegymászó Reinhold Andreas Messner is beszámolt, aki egyedül oxigénpalack nélkül hódította meg az Everestet.
Reinholdot alapvetően arról ismerték sokan, hogy elképesztően racionális elméje és elfogulatlan ítélőképessége volt. A csúcshoz közeledve hirtelen egyre közelebbről érkező hangok ütötték meg a fülét, a szikrázó fényben Reinhold alakokat látott, amelyek lassan vándoroltak a hegyoldalban azon a helyen, ahol 1924-ben 2 hegymászó meghalt. A szellemek szólítgatták Reinhold meleg holmiér és élelemért könyörögtek. A megdöbbent és megrémült mászó igyekezett minél inkább az útjára koncentrálni, és úgy gondolta, hogy az oxigénhiány miatt látomásai vannak.
Nem titok, hogy nagy magasságban a levegő meglehetősen ritka és erős az ultraibolya sugárzás is. Ezek pedig hatással vannak az emberi elmére. A szkeptikusok azt állítják, hogy a szellemek csak hallucinációk, amit a ritka levegő és az oxigénhiányt okoz. Azonban ilyen alapon a hallucinációk csak kritikus magasságokban fordulhatnának elő, miközben a szellemekkel való találkozások alacsonyabb magasságokban is előfordultak már.
Az ezoterikus ennek az ellenkezőjét állítják.
Szerintük a szélsőséges tényezők hihetetlen képességeket ébresztenek fel az emberekben, az egyébként láthatatlan megpillantására. A nagy magasságok ritka levegőjében az emberi tudat megváltozik az érzékszervi érzékelés kiélesedik, rövid időre egy másik valóságba léphetünk, ezzel pedig a tudomány nem tud mit kezdeni.
Azokat a hegymászókat, akik nem érték el a csúcsot, de vissza sem tértek a hegy északi lejtőjén a csúcs közelében található Rainbow Valley-ben temették el.
A hely a nevét a színes kabátokról kapta, amelyek a temetőben színfoltként megmaradtak. Vidám neve ellenére ez az egyik legfélelmetesebb hely a hegyen. Többezer hegymászó indult már a csúcsra, de nem mindenki fejezi be sikeresen a mászást. Minden évben vannak olyanok, akik képesek beismerni a vereséget és visszafordulnak a hegyről, megmentve ezzel saját magukat. Vannak makacs mászók is, akik folytatják az utat ám visszajönni már nem tudnak. Testük a hó fogságában marad, a hideg pedig megakadályozza a bomlást. Így örökre a természet hullaházának hűtőjében fekszenek.
És minél többen vesznek oda, annál több holttest halmozódik fel a csúcsra vezető út mentén.
De nemcsak az Everest megmászása nagyon veszélyes, néha a hegyen táborozni is kockázatos.
Jim Davidson hegymászó geológus és környezetvédő 2015-ben egyedül táborozott az Everest közelében, amikor egy 7,8 tizedes erősségű földrengés rázta meg a vidéket. A helyen 18 ember esett a rengés áldozatává.
Nepálban és a szomszédos országokban pedig további 9000-en érezték meg az Everest történetének legsúlyosabb föld mozgását. Korábban egy nap alatt ennyi halálos áldozatot a hegy még soha nem követelt. Davidson csak 11 nappal később tudták kimenteni helikopterrel a katasztrófa sújtotta övezetből, miközben ő mindvégig folytatta mások mentését.
Egy évvel később pedig úgy döntött, hogy visszatér a hegyre és megmássza a csúcsot.
Ekkor már az ötvenes éveiben járt. Átlagosan napi 4 órát edzett, de volt olyan nap amikor tizenkettőt. Végül megvalósította régóta dédelgetett álmát és az Everest tetejéről írhatta a feleségének a világ tetején állok.