Tragikus véget ért egy anyaság. A 35 éves Maja elmeséli, hogy végződött nővére mesebeli élete. Sosem gondolta volna, hogy egy új családtag érkezése visszafordíthatatlanul megváltoztatja az életüket. Vannak, akik nem bírják elviselni az extra terhet.
A gyermeknevelés nem mindig felel meg az emberek elvárásainak. A gyermekvállalással egyfajta elégedetlenség és úrrá lehet az emberen. Egyre több anya vallja be, hogy az anyaság nem neki való. Nővére haláláról mesél a 35 éves Maja egy szomorú levélben.
„Az ikertestvéremnek sokáig problémája volt a teherbeeséssel. Amennyire tudtam támogattam. Az emberek szerint, ha egy nő gyereket szül, automatikusan eufórikus állapotba került. Tetőtől talpig tele van szeretettel a kicsi iránt, és semmi másra nincs szüksége a boldogsághoz.”
Kivételesen erős kötelék fűzte a testvérpárt egymáshoz. A nővérek mindig, mindent együtt csináltak. A szoros kapcsolat ellenére sokban különböztek. Klára nagyon szeretett volna gyereket, míg Maja egyáltalán nem.
„Nem szerettem a gyerekeket, de Klára igen. Gyerekkorunk óta összetartottunk. Közösen jártunk bulizni, együtt tanultunk. Testvérek és barátok voltunk. Csak akkor voltunk külön, amikor valamelyikünk épp randira ment a pasijával. Ugyanúgy a jogi karra jelentkeztünk. Végül közös ügyvédi irodát nyitottunk.”
Egyszerre volt az esküvőjük és sajnos mindketten egyszerre tudták meg, hogy a teherbeesés nem lesz egyszerű egyikőjüknek sem. Maját nem zavarta a dolog, Klárát azonban igen.
„Kiderült, hogy problémáink lesznek a teherbeeséssel. A természet nem akart nekem utódot és én egyből feladtam az anyaságért folytatott küzdelmet. Nem is érdekelt a gyerekvállalás. Nem lettem anya és nem is bántam meg.”
Klára azonban rendkívül rosszul érezte magát emiatt.
„Nem volt könnyű. Főleg nekem. A nővérem szeretett volna teherbe esni, így úgy voltam vele, hogy ebben is támogatom. Együtt ettem vele a spenótot, meg amit csak lehetett. Többször a számon volt, hogy hagyjuk már ezt a bohóckodást, de nem akartam a boldogsága útjába állni. Volt, hogy sertésszeletet akart dobni a serpenyőbe, amibe a zöldséget sütöttük. A számon volt, hogy „CSINÁLD MÁR!” Együnk egy jó kis zsíros disznóhúst. De azonban tudtam, hogy nem fogja magának megbocsátani a gyenge pillanatot, így rászóltam, hogy „Megőrültél? Ezért kínozzuk magunkat a hülye zöldséggel?”
Végül Klárának sikerült teherbe esnie. A magzat normálisan fejlődött, azonban a hetedik hónapban megbotlott a szőnyegben és hasra esett. Rá a nagy pocakjára. Azonnal kórházba rohantak vele.
„A nővérem remegő hangon kérdezte az orvostól, hogy él-e a gyerek. Orvosok jöttek-mentek majd mindenki meggyőzte Klárát, hogy semmi baj nem történt. A magzatvíz pontosan ezért van, hogy megvédje a picit. Számos röntgen és ultrahangos vizsgálat erősítette meg abban, hogy a gyerek jól van és egészséges.”
Ennek ellenére Klára folyamatosan azt mondta, hogy a gyermeke szellemileg retardált lesz. Egyik nap egy sokkoló bejegyzést talált Maja a testvére naplójában.
„Az utolsó oldalon ez a bejegyzés állt: Bűnös vagyok abban, hogy a gyermekem értelmi fogyatékos lesz. Sajnálom, amit tettem és minden este sírok miatta. Nem tudom vissza csinálni.”
„Nem mondtam neki, hogy olvastam az írását, csak támogatni próbáltam.”
A gyermek megszületett és teljesen egészséges volt. Úgy tűnt, hogy mindenki örül és boldog. Senki nem sejtette, hogy mi jár a nő fejében.
„Az ezt követő hónapokban a nővérem virágzott. Senki nem számított arra, ami ezután következik. Kiderült, hogy Klára arcán a mosoly hamis volt. Egyszer megcsörrent a telefonom. A kagylóban a sógorom remegő hangon csak annyit mondott: Klára öngyilkos lett…”
Maja nem hitt a szemének, amikor a sógora átadta neki a testvére búcsúlevelét. Klára leugrott a fiával a 10. emeletről…
„Nem tehetem kockára a gyermekemet, nem akarom, hogy a betegsége miatt a társadalom kirekessze. Én vagyok a bűnös és úgy döntöttem, hogy vele leszek mindvégig…”
Klára szégyellte bevallani, hogy mit gondol valójában. Kényszeres gondolatok mételyezték meg az elméjét.
Hónapokig gyászolták Klárát, majd a gyásznak egy szokatlan esemény vetett véget. Kiderült, hogy Maja terhes.
„Nyilván azért történt, mert én is mellette álltam a babaváró projektben. Együtt ettünk a zöldségeket és mindenféle egészséges dolgot. Lányom született és annak ellenére, hogy soha nem akartam gyermeket, rendkívül boldoggá tett a látványa. Ez Klára ajándéka a számomra. Valószínűleg ő küldte fentről, hogy érezzem az anyaság örömét, amit ő nem tudott. Tudom, hogy vigyázni fog ránk. Minden nap érzem a jelenlétét és a támogatását!”
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
*a fényképek csak tájékoztató jellegűek.