Hihetetlen! Senki nem számolt erre fél évszázaddal később!
Dr. James Hiram Bedford neve örökre összefonódott az emberiség egyik legizgalmasabb és legvitatottabb tudományos törekvésével: a kriogenikával, vagyis azzal a reménnyel, hogy a jövő tudománya képes lehet új életet adni a halottaknak. Bedford 1967-ben elsőként a világon vállalkozott arra, hogy halála után testét lefagyasztva megőrizzék egy olyan kor számára, amikor betegsége gyógyíthatóvá válik – ezáltal ő lett az első kriogén módon konzervált ember a történelemben.
James Hiram Bedford 1893-ban született, és élete során pszichológiaprofesszorként tevékenykedett a kaliforniai egyetemi rendszerben. Szakterülete az ipari pszichológia volt, ám a szélesebb közönség nem ezért ismerte meg nevét. Miután tüdőrákot diagnosztizáltak nála, Bedford szembesült a halál közelgő valóságával – ekkor kezdett érdeklődni a frissen felbukkanó kriogenika iránt. Egy 1965-ös könyv, „The Prospect of Immortality” (Robert Ettinger tollából), amely a kriogenikát népszerűsítette, különösen nagy hatással volt rá. Ettinger azt állította, hogy az emberi test lefagyasztása és későbbi felélesztése nem örült fantázia, hanem komoly tudományos lehetőség.
Bedford végül 1966 végén beleegyezett abba, hogy részt vesz egy akkor még kísérleti fázisban lévő programban. A fagyasztására 1967. január 12-én került sor, miután meghalt. Az eljárást meglehetősen primitív eszközökkel hajtották végre: nem volt még kiforrott krioprotektív technológia, így csak részben sikerült megóvni a sejteket a jegesedés miatti károsodástól. Az akkor még csak néhány fős kriogenikus mozgalom egyik alapítója, Robert Nelson, egy amatőr kriogenikus, szervezte meg Bedford fagyasztását. A procedúra után Bedford testét egy folyékony nitrogénnel teli tartályba helyezték, hogy ott őrizzék a „feltámadás” reményében.
Az ezt követő évtizedek során Bedford testét több alkalommal is átszállították különböző kriogenikus intézményekhez. Az 1970-es és ’80-as években, mikor néhány korábban fagyasztott személy testét elhagyták vagy tönkrementek a tárolók, Bedford szerencsés módon épen maradt, köszönhetően fia és a későbbi gondviselői elkötelezettségének. 1991-ben egy ellenőrzés során kinyitották az őt tároló tartályt, és a jelentések szerint Bedford teste meglepően jó állapotban volt – legalábbis a korabeli körülményekhez képest. Testét ma is a kaliforniai Alcor Life Extension Foundation egyik tartályában tárolják, -196 °C körüli hőmérsékleten.
Bedford története egyszerre inspiráló és elgondolkodtató. Tudományos szempontból ő a kriogenika úttörője, de filozófiai értelemben is kihívást jelent az emberiség számára: meddig vagyunk hajlandók elmenni a halál elkerüléséért? A kérdés, hogy valaha felébreszthető lesz-e, továbbra is megválaszolatlan – a tudomány jelen állása szerint a kriogenikusan konzervált testek újjáélesztése nem lehetséges. Ennek ellenére Bedford neve fennmaradt, mint az első ember, aki – szó szerint – időbe zárta önmagát, hogy egyszer talán újra élhessen egy másik korban.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!