A gyerekek egész egyszerűen képtelenek arra, hogy helyén kezeljék érzelmeiket. Persze ez idővel változik, de kiskorukban egy-egy hiszti vagy egy úgynevezett düh-vagy hisztiroham még tornádóként söpör végig a szülőkön. Az anyukák és az apukák emiatt úgy érzik, hogy rossz szülők, mivel nem tudják megakadályozni a hisztit, valamint a csemetéjük megnyugtatása érdekében tett kísérlet is kudarcot vall. Azonban ez nem így van, ugyanis mindenki átesik ezen, akinek van gyermeke. Nem kell kétségbeesni, mivel létezik néhány módszer, amivel megelőzhető a hiszti, ha pedig már túl késő lenne ehhez, akkor van néhány dolog, ami segíthet a gyerekek megnyugtatásában is.
A gyerekek agya növekszik, folyamatosan fejlődik, ezért nem tudnak úgy gondolkodni, mint a felnőttek.
Agyunk működése ugyan bonyolult, de mindenképpen két részre osztható. Az egyik fél az érzelmi, a másik a racionális szempont. Az előbbi primitívebb és ösztönösebb, míg utóbbi inkább a logikus cselekedetekért felel. A gyerekek agya folyamatosan fejlődik és éppen ez az, ami miatt másképp látják a dolgokat. Ők nem tudnak különbséget tenni, mint a szülők. Egy hiszti alkalmával a racionális rész tulajdonképpen elzáródik, így biztosan nem működik, ha ordítasz a gyerekkel, ahogy az sem, ha hangosabban beszélsz hozzá.
Minden hisztinek oka van.
Ugyan minden hisztinek oka van, de ez az ok általában egy és ugyanaz. Mégpedig az, hogy a gyerek nem kapja meg, amit akar és érzelmei elárasztják őt. Egy-két éves korban a kicsik még nem beszélnek, ezért azt sem tudják elmondani, hogy mire van szükségük vagy fáj-e valami. Nos, ez a sírás viszont nem hiszti, mivel ezzel jelez a szülőknek.
Idősebb korú gyerekeknél viszont szó sincs arról, hogy ne tudnák kifejezni magukat. Pontosan tudják, mit akarnak, ahogyan azt is, hogyan érjék el céljaikat. Amikor pedig nem kapják meg vagy nem érik el azt, akkor jön az úgynevezett dühroham vagy hiszti. Felzaklatott állapotban, amikor a gyerekek úgy érzik, nem ők irányítanak, akkor a hisztivel mutatják meg erejüket, vagyis így manipulálják szüleiket. Olykor persze működik ez a stratégia, de hosszútávon biztosan nem.
Azt is tudnod kell, hogy nem minden hiszti tárgyakért van, sok esetben előfordul, hogy olyan tevékenység miatt tör ki sírásban a gyerek, amit egyedül nem akar vagy nem tud elvégezni. Lehet ez egy játék, egy cipő megkötése vagy tulajdonképpen bármi, aminek következtében a gyermek nem érzi magát függetlennek. Amikor pedig rájön, hogy egyedül nem megy, feltörnek belőle az érzelmek.
A legjobb stratégia az, ha figyelmen kívül hagyod a hisztit.
Amikor a gyermeked hisztizni kezd, nagyon fontos, hogy nyugodt tudj maradni. Ez azért lényeges, mert jó példát állítasz elé és tisztábban gondolkodhatsz. Ha a gyerek látja, hogy nem tud felbosszantani, sokkal könnyebben megnyugszik, mivel rájön, hogy hiába trükközik, nem ér el nálad semmit. Bár a gyermek gondolkodása még nem fejlett, éppen ezért nehezen járhat túl egy felnőtt eszén, de megpróbálja. Ha pedig látja, hogy az ordító sírással nem éri el a kívánt hatást, megváltoztatja viselkedését és megnyugszik.
Létezik néhány trükk, ami segít neked gyermeked megnyugtatásában.
Teljesen normális, hogy azt kéred a gyerekedtől, hogy nyugodjon meg, de ezt semmiképp se hangosan tedd. Halkan, a szemkontaktus fenntartásával megnyugtathatod őt. Simogasd meg vagy öleld magadhoz még akkor is, ha torka szakadtából üvölt, mert, ha már biztonságban érzi magát, meg fog nyugodni, függetlenül attól, hogy megkapta-e, amit akart.
Egy-egy hiszti alkalmával próbáld elterelni a gyerek figyelmét. Kérdezz tőle valamit, aminek semmi köze nincs az adott helyzethez vagy kezd bele egy játékba, ahol fizikai aktivitásra van szükség. Ezekhez gondolkodnia kell egy kicsit. Jó megoldás kóstoltatni vele valami savanyút, mint például a citrom, ezzel azonnali hatást érsz el.
Megpróbálhatod megakadályozni is a hisztit, ha már látod, hogy az fog következni.
A szülők jól ismerik gyerekeiket, így egy-egy hiszti után már pontosan fogják tudni, mi váltja ezeket a helyzeteket. Nos, ha a kiváltó ok a birtokunkban van, akkor megelőzhető a hiszti és segíthetünk gyermekünknek megbirkózni a nehézségekkel. Lehet ez egy játék vagy éppen egy házi feladat, amiben elakad. Ha gyakrabban tart szünetet, akkor nem bosszantja fel a dolog és kis szakaszokban könnyebben megoldja a feladatot. Ha támogatjuk, segítjük gyermekeinket, akkor elkerülhetjük a kellemetlen hisztirohamokat és az ezekből következő kellemetlen, kínos szituációkat.