A gyerekek születésük pillanatától fogva szüleiktől függenek és a köztük lévő kötelék az évek múlásával csak erősebbé válik. Viszont ha a gyerekek elkezdenek függetlenné válni, a határaikat megismerni, és a saját kis világukat keresni a szülők kétségbe eshetnek. Nem tudják, hogy hirtelen hogyan is kommunikáljanak a tinédzserkorú gyerekeikkel és ilyenkor teljesen elveszíthetik a kontrollt. Minden egyes korosztály igazi kihívást jelent, de mindegyiknek megvan a gyönyörű oldala is. A szülők feladata, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat hozzák ki gyermekeikből. A mai posztunkban elhoztuk nektek, hogy a különböző korosztályokban, életszakaszokban hogyan is kell a gyerekekkel kommunikálni.
1, 0-2 éves korig: Hozz létre érzelmi kapcsolatot, és segíts nekik megismerni a világot.
Ebben a korban a gyermekek nagyon gyors ütemben fejlődnek, sőt új készségekre tesznek szert. Szükségük van arra, hogy a szüleik támogassák őket és segítsenek megismerni a világot. Mivel szakértők szerint csak két éves korukra ismernek meg kb 50 szót, ezért a sírást használják kommunikálásra.
A fizikai kapcsolat megnyugtatja a kis lelküket és könnyíti a fejlődésüket. Ezt folyamatosan fejleszteniük kell, hiszen fizikai képességeiket másokkal szemben is használják például játék során.
Mit kell tennie a szülőknek:
A gyerekeknek szükségük van szüleik osztatlan figyelmére, hogy fizikailag, érzelmileg és társadalmilag is fejlődhessenek. A szülőknek folyamatosan beszélniük kell a gyermekeikhez, kommentálniuk kell a cselekedeteiket, mert ezzel javul a verbális képességük.
A gyerekek nagyon okosak, képesek lemásolni a körülöttük élő emberek viselkedését, sőt utánozni az érzelmi kitöréseiket. Fontos, hogy a szülők mindig reagáljanak a kicsik jelzéseire, jeleire. Ennek segítségével létesíthetnek kapcsolatot a cselekedeteik és más emberek reakciói között.
A kicsik extra szenzitívek, vagyis pillanatok alatt megérzik szüleik rezgéseit, hangulatát, amit bizony le is tudnak másolni. Ennek tükrében jobb, ha a szülők nyugodtabbak, pozitívabbak és barátságosabbak. Ez segít, hogy a gyermekek biztonságban érezzék magukat, és érzelmi kapcsolatot alakítsanak ki szüleikkel.
2, 3-5 éves korig: Ösztönözd őket kíváncsiságra, és hagyd, hogy maguktól tanuljanak.
Az óvodáskorú gyermekek nagyon kíváncsiak. Képesek több ezer kérdéssel bombázni a világ dolgaival kapcsolatban. Ekkor kezdik megtanulni, hogyan is kell verbálisan kommunikálni az emberekkel. Persze akadnak problémák, mert nem mindig értik, hogyan kell az emberekkel kölcsönhatásba lépni.
Még nem tudnak olyan szinten a jövőre összpontosítani, mint a felnőttek. Gondot okozhat számukra egy feladatra hosszú ideig figyelni és kapcsolatot létesíteni a különböző események között. Ebben a korban a gyerekeket összezavarhatják az érzelmek, hiszen nem tudják hogyan kezeljék őket.
Mit kell tennie a szülőknek:
Érdemes időt fordítani arra, hogy a gyermekek összes kérdését megválaszolják, és meghallgassák őket. A kicsik észrevehetik, hogy a szülők fizikailag jelen vannak, de szellemileg teljesen máshol járnak miközben beszélnek. Ezzel célszerű vigyázni.
Nem szabad túl sokat várni a kicsiktől beszélgetés során, hiszen még sok dolog ismeretlen a számukra. Ha kikérik valamiről a gyermek véleményét, akkor adjanak választási lehetőséget, mert nem fogják tudni, hogy milyen válaszra is kíváncsiak.
Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy az amit éreznek legyen rossz vagy jó nem teszi őket rossz emberré. Azt viszont fontos elmagyarázni nekik, hogy mi a különbség az érzelmek között és hogyan tudják kezelni őket.
3, 6-8 éves korig: Értékeld a függetlenségük korai jeleit és készülj fel az első „felnőtt” kérdésükre.
Ilyenkor kezdenek iskolába járni, és ez az az időszak mikor huzamosabb időt töltenek szüleik nélkül. Elkezdik magukat függetlenebbnek érezni, és megismerik saját ötleteiket, személyiségjegyeiket.
Mindezek mellett a családon belüli kapcsolatok még mindig a legfontosabbnak számítana. Ilyenkor a gyerekek nagyon érzékenyek például a kritikára és könnyen zavarba is jönnek.
Mit kell tennie a szülőknek:
Ösztönözni kell a gyerekeket, hogy szabadítsák fel az érzelmeiket, összpontosítsanak az eredményeikre. Nem szabad kritizálni őket azért, mert esetleg valami rossz dolgot követtek el.
El kell ismerni a függetlenségüket, és nem szabad úgy viselkednie a szülőknek, hogy ők jobban tudják a dolgokat. Fontos a kompromisszumkészség, és nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is bocsánatot kell kérni, ha tévedtek.
A leginkább úgy nyílnak meg, ha a szülők konkrét kérdéseket tesznek fel nekik. Ilyenkor elmondják például, hogy milyen napjuk volt, kivel voltak, hogy érezték magukat… stb.
4, 9–11 éves korig: Mutasd meg, hogy érett embereknek tekinted őket.
Az idősebb gyerekek olykor úgy viselkedhetnek, mintha már nem lenne szükségük a szüleik segítségére. A személyes dolgaikat inkább a barátaiknak, korabeli pajtásaiknak mondják el a szüleik helyett. Egy olyan helyre van szükségük, ahol a határaikat megismerhetik, feszegethetik.
Vicces, hogy a kamaszodó gyermekek úgy érzik nincs szükségük a szüleikre, pedig de csak nem ismerik be. Évek múlva, mikor valóban a serdülőkor kellős közepében lesznek, akkor lesz szükségük igazán a szeretetre és támogatásra. Ilyenkor szabadulnak fel a hormonok és rengeteg drámai helyzettel találják szembe magukat.
Mit kell tennie a szülőknek:
A szülőknek keresniük kell egy olyan közös pontot, érdeklődési kört, amit közösen ki tudnak beszélni. Nem szabad kérdésekkel bombázni a fiatalokat, nem szabad harapófogóval sem kihúzni belőlük mi történt az iskolában. Olyan témát érdemes inkább választani, ami mindkét felet érdekli.
Kell egy olyan tevékenység, szórakoztató program, amit közösen is lehet csinálni. A szülőknek nem szabad ahhoz ragaszkodniuk, hogy a gyermekeknek csak azért kell velük együtt lenniük, mert családtagokként ez a „kötelességük”. Ehelyett olyan tevékenységet kell keresniük, ami minőségi időnek is számít és a gyermekek számára is örömöt jelent.
A szülőknek meg kell mutatniuk gyermekeiknek, hogy akkor is szeretni fogják őket, ha rossz dolgokat tesznek. Éreztetni kell velük, hogy mindig ott vannak a hátuk mögött, ha segítség kell.
5, 12-18 éves korig: Értékeld a magánéletüket azáltal, hogy bizalmat sugárzol, és aktívan részt veszel a beszélgetésben.
Az egyik legizgalmasabb a tinédzser korú gyermekek és a szüleik közötti kapcsolat, amiben lehetnek félelmetes részek. A gyermekek ilyenkor azt hiszik, hogy már felnőttek és mindennél jobban vágynak a függetlenségre. Szép lassan elkezdenek saját döntéseket hozni, melyek már valódi hatással lehetnek a jövőbeli életükre.
A tizenévesek még mindig nem tudják kezelni érzelmeiket, ezért nagy a valószínűsége, hogy először gondolkodás nélkül cselekszenek. Hirtelen meghozott döntéseiket azonban megbánhatják, ha nem úgy sikerül, ahogy szerették volna. Ennyi idősen még mindig nem ismerik személyiségüket és határaikat, ezért mindent megtesznek, hogy ezen javítsanak.
Mit kell tennie a szülőknek:
A szülőknek fel kell ismerni a gyermekeik érzéseit és támogatni kell őket még akkor is, ha a probléma jelentős is számukra. Meg kell mutatniuk, hogy megértik őket és, hogy a középiskolai „dráma” ugyanolyan kihívást jelenthet, mint egy sikertelen dolgozat, vagy vizsga. A sikerekért dicsérni kell a gyerekeket és el kell mondaniuk nekik mennyire szeretik őket.
A szülőknek kordában kell tartaniuk saját érzelmeiket, hogy ne akarják irányítani gyerekeiket. A fiatalok ekkora már nagyon ügyesen tudnak hazudni és információt eltitkolni, szóval valószínűleg megtalálják a módot arra, hogy megszegjék a szüleik szabályait. A szülőknek egy biztonságos közeget kell létrehozniuk, ahol megmutathatják gyerekeiknek, hogy a szabályok nem azért vannak, hogy ők boldogok legyenek, hanem azért, mert ezek a javukat szolgálják.
Nem szabad a gyermeke szavait és tetteit magukra venniük. Amikor a fiatalok figyelmen kívül hagyják a szüleiket, akkor megpróbálják átvenni az uralmat. Fontos, hogy a szülők ilyenkor is felnőttek maradjanak és figyelmen kívül hagyják ezt.
Hasznosnak találtad a cikket?