Két új kardfogú tigrisfaj maradványait találták meg. A tudósok szerint közük van ahhoz, hogy az ember két lábra emelkedett…
A tudósok két soha nem látott kardfogú tigrisfaj maradványait fedezték fel, amelyek körülbelül 5,2 millió évvel ezelőtt kóboroltak Afrikában. Egy új tanulmány azt mutatja, hogy ezek az eredmények megváltoztatták azt, amit a kutatók tudnak a kihalt macskafélék e csoportjáról.
Az új eredmények rávilágíthatnak az akkori környezeti változásokra is, amelyek segíthetnek feltárni, hogy az emberi ősök miért kezdtek két lábon járni – állítják a kutatók.
Két új faj – a Dinofelis werdelini és a Lokotunjailurus chimsamyae – részleges maradványait fedezték fel két másik, már ismert faj – az Adeilosmilus kabir és a Yoshi obscura – csontjai mellett Langebaanweg város közelében, Dél-Afrika nyugati partján.
Érdemes megjegyezni, hogy ez a négy faj a Machairodontinae alcsaládba tartozik – a macskaféle ragadozók egy kihalt csoportjába, amelybe a kardfogú macskafajok többsége tartozott.
Egy július 20-án közzétett új tanulmány szerint az iScience folyóiratban a tudósok mind a négy faj maradványait leírták. A Dinofelis verdelini felfedezése nem okozott meglepetést a csapatnak, mivel ebbe a nemzetségbe tartozó fajokat korábban már felfedezték a térségben és szerte a világon, így Európában, Észak-Amerikában és Kínában is.
A tudósokat azonban megdöbbentette a Lokotunjailurus chimsamyae felfedezése, mert eddig csak Kenyában és Csádban találták meg ennek a nemzetségnek a képviselőit.
Az új eredmények arra utalnak, hogy a legtöbb kardfogú tigris sokkal elterjedtebb lehetett, mint azt korábban gondolták – írták közleményükben a kutatók.
A tanulmány során a tudósok az újonnan felfedezett fajok és az ismert kardfogú tigrisek csontjait hasonlították össze, hogy új családfát hozzanak létre a csoport számára. A négy Langebaanweg faj nem állt szoros rokonságban egymással, és valószínűleg nagyon eltérő ökológiai fülkéket foglaltak el, noha nagyjából egy időben éltek ugyanazon a területen.
Például a L. chinsamyae és az A. kabir nagyobbak voltak, és jobban alkalmazkodtak a nagy sebességű futáshoz, így kiválóan alkalmasak nyílt füves környezetben való használatra. Ezzel szemben a D. verdelini és az Y. obscura kisebbek és mozgékonyabbak, így jobban megfeleltek fedett környezetben, például erdőkben – mondták a kutatók.
E fajok átfedése azt sugallja, hogy élőhelyük erdők és bokrosok voltak. A tudósok úgy vélik, hogy ennek oka az afrikai klímaváltozás lehetett, amely a kontinenst lassan óriási erdőből nyílt szteppékké változtatta, amelyek ma már az uralkodó élőhelytípusok.
A tudósok nem tudják biztosan, mikor következhetett be az afrikai ökoszisztéma típusának változása. De a téma jobb megértése segíthet feltárni, hogyan váltak kétlábúvá az emberi ősök, a homininok, akik ekkoriban jelentek meg először Afrikában. A kutatók a tanulmányban azt írják, hogy a környezet megváltozása egy „fontos kiváltó ok” volt, amely arra késztette az emberszabásúakat, hogy két lábon járjanak.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!