Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a legnagyobb nukleáris katasztrófa a 1986-os csernobili atomkatasztrófa volt, pedig ez nem igaz. Tény, hogy nem szivárogtattak túl sok információt ezzel kapcsolatban, de a legnagyobb ilyen katasztrófa a majaki Kistim-tragédia, mely 1957-ben volt.
A titokban tartott üzem.
Elképzelhető, hogy nem is hallottál még arról az atomkatasztrófáról, ami a Szovjetunió területén történt. 1957-ben történt a szörnyű eset, amikor is a Majak Termelési Egyesülés nevű üzemben baleset történt, de olyan jól sikerült az egész világ elől eltitkolni, hogy nagyon sokan mind a mai napig nem is tudnak róla. Ozjorszk városát akkora titok övezte, hogy nagyon sok ideig nem is lehetett megtalálni a térképen sem. Elképzelhető, hogy ennek köszönhetően merült feledésbe a katasztrófa.
Amióta az üzemet felhúzták, mindig voltak kisebb-nagyobb balesetek benne, de az egyik ilyen eset során hatalmas mennyiségű radioaktív anyag került a levegőbe. A Kistim tragédiára keresztelt baleset azért vált olyan híressé, mert a csernobili katasztrófánál jóval nagyobb mértékben okozott nukleáris szennyezést.
Az volt a terv, hogy atombombát építenek.
Eleinte az volt a tervük, hogy atombombát fognak előállítani, ám ehhez plutóniumra volt szükségük. Eme anyagot a 817-es üzemben kezdték el gyártani, ahol egy előre nem látható robbanás történt. Az egyik tartály, mely a nagy aktivitású hulladékok hűtéséért volt felelős indokolatlan okok miatt leállt, ennek következtében a benne található anyag 350 fok fölé hevült. Ez a hőmérséklet már elegendő volt ahhoz, hogy önmagától kigyulladjon és a lerakódott ammónium-nitrátot felgyújtsa. A létesítmény egész területe meghaladta a 90 négyzetkilométert. A legnagyobb probléma az volt, hogy az üzem vezetői már a legeleje óta nem vették komolyan a biztonsági előírásokat és figyelmeztetéseket, hát meg is lett az eredménye.
Ahhoz, hogy a reaktormagot le tudják hűteni a Tecsa nevű folyó vizét használták fel, amivel nem is lett volna addig a pontig probléma, míg vissza nem vezették a súlyosan szennyezett és radioaktívvá is vált vizet a folyóba. A legmegdöbbentőbb az egészben, hogy a vezetőket nem érdekelte, hogy ez a folyó egy körülbelül 120 ezer fővel rendelkező terület ivóvízbázisa. Ezzel a módszerrel több tízezer ember életét tették kockára.
A robbanás döbbenetes erejű volt és olyan anyag került a levegőbe, mely radioaktív izotópokat tartalmazott. A szemtanúk szerint hatalmas fény kísérte a robbanást, melyet több száz kilométerről is tisztán lehetett látni. Nyilván próbálták eltusolni a dolgot, és úgy állították be a robbanást, mint hatalmas villámlást.
Érthetetlen károkat okozott a baleset.
Mivel nem akarták, hogy kitudódjon az eset teljes hírzárlatot rendeltek el. A robbanást követő 10 napon belül több, mint 200 ember vesztette életét. Az ezt követő elhunytak számát sosem sikerült összeszámolni. A körzet közvetlen közelében élők hirtelen jött, indokolatlan fejfájásra és hányingerre panaszkodtak, sőt akadtak, akiknek még az orra is vérzett. Az elkövetkezendő évek során egyre több meddő nőről és rákban elhunyt személyről számoltak be, akik az üzem közelében éltek. A sugárfertőzés nagyjából 250 ezer ember ért el, akiknél komoly betegség alakult ki, illetve halt meg.
A témával legelőször 1989-ben kezdtek el alaposabban foglalkozni, amikor már 32 év eltelt a katasztrófa után. A robbanás körülményeit egy speciális vizsgálóbizottság elemezte, és rekonstruálta, emellett pedig úgynevezett fájdalomdíjat utaltak el a baleset áldozatai számára.
Az üzemet és a létesítményt is egy lakossági tiltakozás keretein belül 2003. január 1-jén végleg bezárták. A Karacsáj-tó szolgált a hulladékok elhelyezésére, így ma az a világ legerősebben szennyezett helye.
Te tudtál erről a katasztrófáról?