India egzotikus és nagyon népes ázsiai ország sehol máshol nem lehet megtapasztalni az élet annyiféle színét és ízét mint itt. Csak itt lehet az utcán egyszerre látni Mercedest és mellette békésen sétáló tehenet.
Csak Indiában mer az ember a Gangesz zavaros mocskos vizébe belemerészkedni és megmosakodni bízva annak isteni erejében. Történelme, társadalmi felépítése, hagyományai és rituáléi a mai napig felfoghatatlanok egy nem indiai ember számára.
Mindenki tudja, hogy ez az ellentétek országa
A mai cikkükben olvashattok a legérdekesebb hagyományokról, a legfurcsább rituálékról és megtudhattok meglepő tényeket erről az országról.
A szent állatok kultusza
Az állatok istenítésének hagyománya az ókorig nyúlik vissza, és még mindig szentnek tartanak egyes állatokat. Bár megértésüket már nem annyira büntetik szigorúan, mint a múltban, amikor a szent szimbólumot megsértő személyt egyszerűen feláldozták. A törvény azonban továbbra is szigorú azokkal szemben, akik egy szent állattal rosszul bánnak.
Kiutasították őket az országból.
Minden egyes államnak megvan a saját szent állata. Ahhoz, hogy ne kerüljünk bajba, tudnunk kell, hogy az adott területen mit tisztelnek az emberek, és igyekezzünk a lehető legnagyobb tisztelettel viszonyulni hozzá.
Az ország legfőbb szent állata a tehén, mely ott kóborol, ahol akar, akár nyugodtan heverészett egy forgalmas országúton is, amíg rá nem un.
A tehenet annyira tisztelik, hogy mindent ami vele kapcsolatos, nagyon hasznosnak szentnek és csodálatosnak tartanak és nem csak a tejét.
A tehén trágyát például széles körben használják betegségek gyógyítására.
Vannak, akik úgy vélik, hogy a tehén ürüléke nemcsak bőrbetegségektől szabadítja meg az embert, hanem általában minden betegséget képes gyógyítani még a Covidot is.
Vannak, akik még tovább mennek tehén vizeletet isznak és testüket is bedörzsölik a belső szervekre és a test egészére gyakorolt gyógyító hatás reményében.
Nézzétek meg milyen az, amikor egy falu vidám lakói a szent tehenek imádását, rituáléját végzik. Nincs ebben semmi meglepő, ha tudjuk, hogy azt hiszik, hogy istenük Szvámi tehén ürülékből született.
Itt pedig ezek a bátor pásztorok még azt is hagyják, hogy a tehenek megtaposták őket. Arccal a föld felé lefekszenek, a tehenek pedig átgázolnak rajtuk. Ez a rituálé állítólag szerencsét hoz és teljesülnek a pásztorok kívánságai.
Rituális szertartások
Indiában az esküvői szertartással a férj és a feleség egy életre összekapcsolódik. Csak az egyik házastárs halála vagy a férj kolostorba vonulása szakíthatja el a házastársi köteléket.
A feleség azonban egyik esetben sem házasodhat újra örökre özveggyé válik.
Évezredeken át létezett egy vallási szokás, amikor is az özvegyet a halotti máglyán elégették az elhunyt férjével együtt, amit szati özvegységének neveznek. Az archaikus szokást 1929 óta törvény tiltja Indiában.
Igazán megrázó eset történt, 1987-ben Rádzsasztán államban, amikor egy 18 éves özvegy Roop Kanwar 8 hónap házasság után szatit követett el. A hinduk szerint a rituálé segít a párnak lelkileg felemelkedni és esetleg jobb sorsban térni vissza a következő életbe.
A szati az indiai kultúra része és megvoltak a maga sajátos okai a hagyományos indiai társadalmi struktúrában az özvegy nem rendelkezett jogokkal és státusszal. Férje halála után az özvegy asszonytól az élet számos aspektusát megtagadták, beleértve a társadalmi státuszt, a gazdasági függetlenséget és még az örökléshez való jogot is.
Az egyedül maradó nő számára a legjobb kiútnak sokszor az tűnt, ha a halott férjével együtt elégetik.
A mai napig az számít a temetés fő módjának, ha az elhunyt testét elégetik majd a hamvakat a szent Gangesz folyóba szórják. További érdekesség, hogy a hinduk úgy tartják, hogy akit halála után a Gangesz partján hamvasztanak el, az megtisztítja a karmáját a következő életre és ha az elhunyt félig elégetett maradványait dobják a folyóba az is olyan, mintha mi sem történt volna.
A folyó vizének minőségéről régóta köztudott, hogy életveszélyesen rossz a hinduk, mégis isznak belőle, és ráadásul semmi bajuk sincs tőle.
A legfontosabb és legszínesebb ünnep Indiában természetesen az esküvő. Hosszú ideig készülnek rá, követve a helyiek évszázados, ősi és modernebb hagyományai által őrzött összes momentumot.
Indiában kétféle esküvő típus létezik az egyiken elrendezett házasság a másikon szerelmi házasság köttetik.
Az első esetben a férjet és a feleséget a rangidős családtagok választják ki egymásnak. A partnerek kora, kasztja és horoszkópja alapján. Még mindig nem ritka, hogy a férj és a feleség a házasságkötés előtt nem is ismerik egymást.
A második esetben a szerelmesek maguk keresik fel szüleiket és kérik engedélyüket a házasságkötéshez.
A menyasszonyra az esküvő előtt kirótt legfőbb követelmény a szüzesség. A lánynak szűznek, kell lennie a férfi és a nő egyesülésének ősi védikus értelmezése szerint, amely szerint a menyasszony a mező a vőlegény pedig a vetés és a mező kizárólagos tulajdonosa, és csak ő vethet magot a mezőre.
A feleség életében a legfontosabb eredmény, ha a férjének fiút szül.
Indiában a társadalom nagy része fenntartja a házasságról és a szülésről alkotott hagyományos elképzeléseket.
A korai házasságot normálisnak tekintik. A gyermekházasságok mintegy 40 százaléka Indiában köttetik. A fiatal lányok és az idős férfiak közötti házasságnak is van hagyománya. Sokszor szegény családok a lányukat jóval idősebb férfihoz adják és ettől azt remélik, hogy az idős férfi biztonságot és gazdasági stabilitást nyújt a lánynak.
Az érinthetetlenek kasztja
Az indiai társadalom 4 fő kasztra Szanszkriti kifejezéssel varnára tagozódik. A felosztás az ősi időkre nyúlik vissza, és a mai napig létezik. A hinduk úgy vélik, hogy a kasztok által meghatározott szabályok szigorú betartásával az ember a következő életében egy magasabb megbecsültek kasztba kerülhet és sokkal jobb társadalmi pozíciót kaphat.
Az ősi Indiában eredetileg 4 fő kaszt létezett papok vagy tanítók (Bráhmánok), uralkodók vagy lovagok (Ksatriák), kézművesek vagy kereskedők (Vaisják), munkások vagy szolgák (Súdrák) és vannak a kaszton kívüliek az érinthetetlenek, a páriák vagy dalitok hindi nyelven az elnyomottak.
Az egyik változat szerint az érinthetetlenek az ókorban a helyi törzsek tagjaiból lettek, akiket nem vettek fel a hódító árják társadalmába.
Az érinthetetlenek végzik az alantas foglalkozásokat, mint például a szemét eltakarítása, az utcák tisztántartása, WC tisztítás, állati bőrök kikészítése, bányászati és építőipari munkák, mészáros munkák, halászat és a kifogott halak feldolgozása, nagyon szennyes ruhák mosása. Az érinthetetlen közösséget kizárják minden társadalmi kapcsolatból, e kaszt tagjai a magasabb osztály képviselőinek még az árnyékába sem léphettek.
A kasztok a modern Indiában a közhiedelemmel ellentétben még mindig erősen léteznek, bár a kasztok alapján történő megkülönböztetést a törvény tiltja.
A mai India lakosságának mintegy 17 százaléka tartozik az érinthetetlenek kasztjába, ez 180 millió embert jelent. Többségük gettóban, települések szélén és nyomornegyedekben él. A dalit gyerekek átlagosan fele kimarad az iskolából az ott elszenvedett megaláztatások miatt. A dalitok teszik ki a munkanélküliek nagy részét, de akiket foglalkoztatnak azok általában alacsonyabb fizetést kapnak, mint a magasabb kasztok tagjai.
Mivel a kasztrendszer hivatalosan nem létezik kaszt igazolást, már nem kérnek egy munkahelyen vagy étterem bejáratában, ám az érinthetetlenek a közt alapú hozzáállás még mindig kísérti a születésüktől a halálukig. Az életük minden területére kihat, beleértve az oktatást, a lakhatást, a munkát, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést és a politikai szabadságjogokat.
A nyelvek
Indiában az emberek 450 különböző nyelvet és 2000 dialektust beszélnek. Az utazónak egy nyelvkönyv nem sokat segít, mivel a sok helyi nyelv és dialektus nagyon különbözik egymástól. Igaz, a legtöbb ember beszéli a hindi nyelvet is. Indiában 58 nyelven folyik az oktatás az iskolákban. Az újságokat 87 nyelven nyomtatják, a filmek pedig 15 nyelven jönnek ki. Ugyanakkor India lakosságának több mint 15 százaléka egyáltalán nem tud írni és olvasni.
A rabszolgaság
Indiában még ma is létezik rabszolgaság. A rabszolgaként élő hinduk száma 14 millióra tehető.
Ezt a témát sokáig elhallgatták.
Az indián kívül élőknek alig lehet elképzelésük arról, hogy Indiában még mindig létezik ez az intézmény, a rossz törvényhozás és a korrupt helyi hatóságok miatt. A legtöbb rabszolga az érinthetetlenek kasztjából származik. Szegények írástudatlanok, nők, gyermekek, akiket kényszermunkára és prostitúcióra kényszerítenek.
Különösen elterjedt az adósrabszolgaság, amikor az emberek azért dolgoznak rettentő kemény körülmények között, hogy adósságokat és azt terhelő gigantikus kamatokat fizessenek vissza. A rabszolgákon túl Indiában nagyon sok olyan család van, ahol a gyerekek az utcán élnek és alamizsnát gyűjtenek.
Indiában egy átlagos koldus 14-16 órát dolgozik, hogy egy kis pénzt keressen.
Az átlagember naponta legfeljebb 1 és egynegyed dollárt keres. A kormány támogatásokkal és a vidéki területek fejlesztésének ösztönzésével próbálja enyhíteni a szegénységet eddig kevés eredménnyel.
A vegetarianizmus
Az indiai arany templomban naponta több ezer vegetáriánus ételt osztanak ki ingyenesen a szegényeknek és a hajléktalanoknak. Az indiai szegénység hatalmas vegetáriánus közösséget hozott létre és az indiai emberek többsége növény alapú ételeket fogyaszt. Az indiai ételek szinte minden kanáljában megtalálható a kurkuma, a koriander, a mustár, a kömény, a fahéj, a kardamon és a chilipaprika. Nem meglepő, hogy a világ fűszer készletének 70 százaléka indiai eredetű.
Ha autentikus indiai ételeket szeretnétek kipróbálni az a legjobb, ha meglátogattok egy helyi családot. Az indiai konyha nagyon finom csirke, kecske és bárány ételeket kínál. Az ételek elkészítése órákba telik és rengeteg különböző fűszert használnak hozzá. Nem könnyű megtanulni az indiai konyha művészetet.
Szigorúan betartják a jobb kézzel való evés rituáléját, függetlenül attól, hogy kézzel vagy evőeszközzel esznek villát vagy kanalat csak a jobb kézben lehet tartani. A bal kezet a hinduk piszkosnak tartják, mert azzal mosakodnak, miután vécére mentek, nem használnak vécépapírt, mint más meleg éghajlatú ázsiai országokban.
Az indiai mozi
Ha a moziról van szó, mindenkinek Hollywood jut eszébe. Indiában azonban évente körülbelül 1100 darab film készül, kétszer annyi, mint az Egyesült Államokban.
Akár hiszed akár nem a legtöbb indiai film nem Bollywood-ban készül, ugyan nagyon sokan szeretik a bollywoodi sztárok színes romantikus filmjeit, azok csak egy kis részét adják a teljes indiai filmiparnak. Az indiai kultúra egy egy szeletébe engednek bepillantást ezek a filmek.
Ami szinte mindegyik bollywoodi filmben benne van ám a nem indiai néző számára nagyon meglepő és meglehetősen nehezen megérthető azok a különleges jelenetek.
Egy átlagos szappanoperában is felbukkanhatnak és teljesen normális, ha a főszereplő 20 métert ugrik. Az ilyesmi egy bollywoodi filmben mindennapos az indiaiaknak pedig abszolút semmi gondjuk nincs a teljes valószínűtlenséggel. Erénynek tartják, ha a főszereplő egyszerre képes gengszterekkel harcolni tűzharcba keveredni és mindeközben énekelni egy lányt meghódítani és táncolni. Ez a főhős rátermettségét bizonyítéka, ami Bollywoodban nem utolsó szempont.
Az indiai társadalom még mindig mélyen patriarchalis, ezért ritkán látni nőt főszerepben. A nők az indiai filmekben többnyire pótolhatók és csupán statiszta szerepet játszanak a férfi színészek az indiai mozi szuper sztárjai mellett. A hétköznapi indiaiak számára a híres színészek ikonikus figurák és bármit megtesznek azért, hogy autogramot kapjanak egy élő példaképük.