Napjainkban többszörösen is előnytelen helyzetben vannak a magyar nyugdíjasok és most már nemcsak az alacsony mértékben emelkedő ellátások jelentenek problémát.
A 2011-től bevezetett, kizárólag inflációhoz kötött nyugdíjemelés kedvezőtlen hatása az elmúlt években egyre erősebben mutatkozott meg, ugyanis ezzel párhuzamos a bérek lendületesen emelkedtek. Vagyis, ez azt jelenti, hogy egyre szélesebbre nyílik az olló az időskori ellátás és a fizetések között. A statisztikák alapján egyre több időskorú magyar ellátása esik a szegénységi küszöb alá. Tehát, folyamatosan növekszik a nyomorgó nyugdíjasok száma.
2010-ben a kormány vállalta a nyugdíjak értékének megőrzését, ez azonban nem garancia a sikerre, ugyanis emeléskor a nyugdíjas infláció helyett az általános fogyasztói árindex a mérvadó. Az általános index esetén figyelembe vett fogyasztói kosár azonban több ponton is eltér a nyugdíjasok szokásaitól. Az idősebbek helyzetét nehezítette az is, hogy a tavalyi év során brutálisan emelkedett az alapvető élelmiszerek ára. A Központi Statisztikai Hivatal tavaly év végén kiadott háztartások életszínvonala felmérése alapján, az idősek ezekből a termékekből vásárolják a legtöbbet.
A statisztikák alapján azok az élelmiszereket, amelyekből a legnagyobb mennyiséget fogyasztja el egy nyugdíjas háztartás, a következők:
sertéshús
baromfihús
szalámi, szárazkolbász, sonka,
tej,
tojás,
étolaj,
banán,
alma,
uborka,
paradicsom,
vöröshagyma,
burgonya,
cukor,
ásványvíz.
Emellett pedig az egészségügyi kiadások és a statisztikai hivatal által is ide sorolt élvezeti cikkek, mint az égetett szeszes ital, a bor, sör és dohányáru termékek szerepelnek a listán.
Mutatjuk, hogy forintosítva mekkora kiadást jelentett ezen termékek beszerzése egy nyugdíjas háztartásnak.
Az adatok alapján a legtöbb kiadást az egészségügyi kiadások jelentették, éves szinten több mint 130 ezer forintot költöttek el ilyen célokra 2018-ban, tehát gyógyszerekre, járóbeteg-ellátásra, kórházi szolgáltatásokra. Ezt követően a legtöbb pénzt pedig a különféle hústermékek emésztették fel:
sertéshúsra közel 28 ezer,
baromfihúsra pedig 25 ezer forintot adtak ki a nyugdíjasok két évvel ezelőtt.
Végeredményben a statisztika szerint tehát, az alapvető élelmiszerek, valamint az élvezeti cikkek és az egészségügyi kiadások 331 219 forintos éves kiadást jelentettek egy nyugdíjas háztartás számára.
A vizsgált termékek és szolgáltatások ára tavaly átlagosan 7,8 százalékkal emelkedett, miközben a nyugdíjak csupán 3,4 százalékkal, ami azt jelenti, hogy a legjelentősebb kiadási tételeket nézve a nyugdíjak reálszinten 4,1 százalékot veszítettek az értékükből. Éves szinten az áremelkedések hatására a 331 219 forintos összköltség 356 132 forintra emelkedett. Területileg azonban jelentősebb különbségek lehetnek az átlagos nyugdíjakban.
Kiadások nagysága egy aktív és egy nyugdíjas háztartás esetében 2019-ben
A nyugdíjemelés ellenére az idősek számára a legfontosabb, legalapvetőbb termékek és szolgáltatások ára olyan mértékben emelkedett, hogy a korábbinál jóval kevesebbet tudnak beszerezni a rendelkezésre álló idős ellátásból.
Ugyanerre a termékkosárra egy aktív háztartás 38 százalékkal kevesebbet költött, összesen 202 936 forintot. Érdekességnek számít, hogy csupán egyetlen olyan tétel volt a termékek között, melyre az aktívak több pénzt fordítottak. Amíg egy nyugdíjas háztartás 19 868 forintot költött dohányárura, addig egy aktívnál ez 26 662 forintos kiadást jelentett évente. Ugyanakkor az egészségügyi kiadások nagysága, mely egy aktív háztartás esetében kevesebb mint a fele a nyugdíjasokénak. Az ő 130 ezer forintos éves költésükkel szemben az aktív háztartás mindössze 48 ezer forintot fordított éves szinten gyógyszerekre vagy egészségügyi szolgáltatásokra.
Az aktívak alacsonyabb költése mögött számos tényező is meghúzódhat. Ha a zöldségeket és gyümölcsöket nézzük, akkor egy nyugdíjas általában a legkönnyebben elérhető banánból vagy almából veszi a legtöbbet, míg egy aktív esetében ez sokkal változatosabbnak bizonyult, hiszen kevésbé koncentrált a zöldség-és gyümölcsfogyasztás. Az aktív dolgozók esetében feltételezhető az is, hogy munkájuk miatt otthon kevesebbet főznek vagy esetleg többször étkeznek a munkahelyükön, ebből kifolyólag pedig kevesebb élelmiszert is kell beszerezniük. Jó példa erre a baromfihús, amelyből 2018-ban egy nyugdíjas háztartás 29 kilónyit fogyasztott, addig egy aktív háztartás mindössze 18 kilónyit.
Az aktívak körében nominálisan, így az infláció is kisebb költségnövekedést eredményezett, vagyis tavaly a korábbi 202 936 forint helyett a termékcsoportra 208 129 forintot kellett költeniük, ez pedig egyáltalán nem járt életszínvonalbeli romlással sem. A bérek átlagosan tíz százalékot meghaladó mértékben emelkedhettek tavaly, ami bőven fedezte a termékkör átlagos 7,8 százalékos tavalyi drágulását. Ez azt jelenti, hogy ők papíron több pénzből többet is tudtak vásárolni, míg a nyugdíjasoknál a nagyobb összegből is csak kevesebbre futotta.
Összefoglalva tehát, a nyugdíjak értékőrző emelése a gyakorlatban egyáltalán nem fedezi az alapvető szükségletek kielégítésével kapcsolatban felmerülő kiadásokat. Az idősek fogyasztási szokása élethelyzetükből fakadóan, merőben eltérő az aktívakétól, amit az átlagos fogyasztói árindex nem képes lefedni. Mindezt pontosan megmutatja, hogy egy aktív háztartás a nyugdíjasok által leginkább vásárolt termékekre és szolgáltatásokra jóval kevesebbet költ, emellett pedig az átlagos bérek emelkedése is bőven meghaladja az infláció mértékét, aminek köszönhetően a dolgozók életszínvonala nemhogy stagnálna, hanem még javulni is tud.
Ahogy a bérekben, úgy a nyugdíjakban is területileg jelentősebb különbségek is megmutatkoznak. A fővárosi átlagos ellátás magasabb, mint például egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, miközben az árak a keleti megyében egyáltalán nem nevezhetők alacsonyabbnak. Következésképpen az itt élő nyugdíjasok még az átlagosnál is rosszabbul élhetnek és anyagilag jobban megterhelheti őket az alapvető, számukra fontosabb élelmiszerárak emelkedése.