Sara Bennett büntetőügyvédként dolgozott harminc éven keresztül, ma már azonban inkább csak fotózással foglalkozik. Különleges projektje keretein belül ötvözi a korábbi és jelenlegi munkáját és ezáltal azt mutatja meg, hogy milyen a több évtizedes börtönbüntetésre ítélt nők élete a rácsok mögött Amerikában.

Húsz nővel beszélgetett egy New York-i intézményben, majd portrékat készített róluk abban a közegben, amelyben sok-sok évet kell majd eltölteniük.

Looking Inside: Portrais of Women Serving Life Sentences című sorozatában egyáltalán nem az elkövetett bűnökre vagy azok súlyosságára utal, hanem az elítéltek mindennapjait igyekszik bemutatni.

A börtönök lehetőséget adnak a rabok számára , hogy az ottani társadalom hasznos tagjai lehessenek, valamint hozzászokjanak a közösségi élethez, a munkához, alkalomadtán pedig kötelezik is őket erre. Sara úgy gondolja, hogy amint az elítéltek bekerülnek a végrehajtási intézetbe, mindenki elfeledkezik róluk és az embereknek fogalmuk sincs, hogy milyen körülmények között élnek odabent.

Fotóival szerette volna megmutatni a nagyvilágnak, hogy sok nő teljes átalakuláson és személyiségfejlődésen megy keresztül a börtönben, ez pedig hozzásegíti őket ahhoz, hogy szabadulásuk után újra értékes tagjai legyenek a társadalomnak.

“Tiana 15 évesen került javítóintézetbe, felnőttként pedig börtönbe. Elárulta, az elmúlt tíz évben sokat gondolkodott, önvizsgálatot tartott, és nagyon megbánta bűneit. Jelenleg HR-es és üzleti tanulmányokat végez, szabadulása után motivációs tréner szeretne lenni.”

“Assia óvodai segéd és dúla végzettséggel rendelkezik, így ezért, illetve jó magatartása miatt ő az egyetlen az intézményben, akire rábízzák a csecsemők gondozását és az újdonsült édesanyák támogatását, segítését. Úgy érzi, rossz döntései ellenére sokat fejlődött a börtönben.”

“Elizabeth a börtön kantinjában dolgozik. Elárulta, sok olyan nőt lát nap mint nap, akik nem látják a fényt a sötét alagút végén – nekik akar segíteni. Hozzátette, nemcsak étellel, hanem szeretettel is igyekszik táplálni sorstársait, és próbál minél jobb emberré fejlődni.”

“Linda a 27. évét tölti a börtönben. Félt, magányos volt, és úgy érezte, mindenki elfeledkezett róla. Egészségügyi okok miatt nem tud dolgozni, társai tartják benne a lelket, és az, hogy minden reggel szépítkezhet: megcsinálja a haját, a sminkjét, és ettől egy kicsit jobban érzi magát.”

“Taylor a tűzvédelmi és biztonsági részlegen dolgozik. Azt szeretné, ha senki nem ítélné el tette miatt, mert egy rossz döntés nem határozhat meg egy embert. Sokan életkörülményeik miatt követtek el bűnöket, míg másokat mentális betegség vagy családon belüli erőszak vezetett hozzá.”

“Kat úgy érzi, korábbi tettei nem határozzák meg mai énjét. Úgy döntött, megváltozik, fejlődik, és igyekszik mindent megtenni, hogy a lehető legjobbat hozza ki önmagából. A börtön segítséget nyújt számára, hogy túltegye magát a múltján, és ne csak egy legyen a statisztikai számok között.”

“Haydee rengeteget dolgozott a börtönben, amíg egészségi állapota megengedte. Ma már nem tud bot nélkül járni, így munkát sem igazán tud végezni. Úgy érzi, úgy él, mint egy öreg hölgy, a semmittevés pedig nagyon zavarja.”

“Monica 21 évesen került börtönbe és ötven évre ítélték el. Ennek ellenére nem adta fel, igyekszik a legjobbat kihozni önmagából. Vannak álmai, és nagyon vágyik arra, hogy valaha még rátaláljon a szerelem.”

Hirdetés