Mindannyian tanultunk történelmet az iskolában, mégis nagyon keveset tudunk a világ történéseiről, múltjáról. Már csak azért is, mert még mindig bőven vannak felfedezetlen területek, amelyeken a szakemberek, tudósok és régészet folyamatosan kutakodnak. Ezek az elszánt emberek újabb és újabb régészeti felfedezéseket tesznek, amik olykor alapjaiban változtatják meg eddigi ismereteinket.

Hiszen a tények mellett vannak feltevéseink is, hogy abban az időben hogy lehetett ez meg az. Az ásatások következtében azonban kiderül, hogy korántsem úgy voltak a dolgok, ahogyan azt mi elképzeltük. Cikkünkben megmutatjuk a legnagyobb és legfontosabb régészeti felfedezéseket, amiknek kiderülése után a világról alkotott képünk száznyolcvan fokos fordulatot vett.

Agyaghadsereg

Az agyaghadsereg Csin Si Huang, első kínai császár sírját őrzi. A sír Lintung kerületben található Senhszi tartományban. A nagy felfedezést a helyi földművesek tették még 1974 márciusában. Az agyagkatonák mérete 184 és 197 centiméter között váltakozik. Ennek magyarázata, hogy a hadseregben betöltött szerepük alapján méretezték őket, így a tábornok a legmagasabb agyagkatona. Katonák, parasztok, hivatalnokok, lányok, zenészek, erőművészek is lovak is sorakoznak a hadseregben. A szakemberek beszámolói szerint az árok/gödör három nagy egységre tagolódik. Nagyjából nyolcezer katona, 130 harci szekér 520 lóval és 150 lovas számlálható meg. Többségüket azonban még mindig betemeti a föld.

Holt-tengeri tekercsek

A holt-tengeri tekercsek első darabjaira 1947-ben bukkant rá egy beduin kecskepásztor. A Kumráni-hegység egyik barlangjában talált rá, amelyet követően még tizenegy barlangot fedeztek fel a régészek. A négyes barlangban bukkantak Ézsaiás tekercsére, ami 7,34 méter hosszú, talán épp ezért maradt meg viszonylag jó állapotban. A leghosszabb tekercs a templomtekercs elnevezésű. A tekercsek anyaga borjúbőr, amihez még a Holt-tenger vizét használták fel. A felfedezés során nagyjából kilencszáz tekercs került elő, amelyeknek mindegyikét agyagkorsókba rejtették, viasszal légmentesen lezárva.

Behisztuni felirat

A behisztuni felirat I. Dárajavaus, perzsa király győzelmeit ékírással örökíti meg, óperzsa, újelámi és akkád nyelven. Volt egy negyedik változat is, amely arameus nyelven íródott, de az teljesen elpusztult. Az előbbi három nyelvű változat sincs túl jó állapotban, de ezek még nagyjából olvashatóak. Az óperzsa szöveg 414 sor, öt oszlopba írva, az elámi 270 sor, az akkád pedig 112.

A felirat egésze tizenöt méter magas, huszonöt méter széles és egy körülbelül száz méter magas mészkőszirten található. Dareiosz király csiszoltatta simára a sziklát a feliratnak. A felirat alatt I. Dareiosz király domborműve látható, méghozzá életnagyságban és más-más jelenetekben.

Olduvai-szurdok

Az Olduvai-szurdok vagy más néven Olduvai-szakadék a kelet-afrikai Tanzánia északi részén fekszik. A szurdok egy kilencven méter mély kanyon, amelynek hossza nagyjából negyvenöt kilométer és a Nagy-hasadékvölgy része. A szakadékot egy hatalmas földrengés tárta fel.

Angkorvat

A templomegyüttes Angkorban, Kambodzsa északnyugati részén, 240 kilométerre Phnompentől, a Tonle Sap-tó közelében helyezkedik el. Az Angkorvat még II. Szurjavarman király ideje alatt épült. A komplexumon ötvenezer munkás, ötezer szobrász és kőfaragó dolgozott harminc évig. Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma bővelkedik a khmer kultúra aranykorának kincseiben és a mai napig is működő központ. A hinduk és a buddhisták temploma mára már Kambodzsa jelképe lett, olyannyira, hogy a nemzeti zászló címerén is szerepel.

Trója

Trója romjainak feltárását az 1870-es években Heinrich Schliemann, egy német amatőr régész kezdte meg. Az ásatok során kiderült, hogy Trója városa alatt még nyolc város helyezkedik el. A régészek azt feltételezik, hogy Homérosz Trójára Trója VII/a lehetett.

Antiküthérai szerkezet

A szerkezet valójában egy antik számológép, ami a Naprendszer objektumainak helyzetét és a holdfogyatkozások jelzésére alkalmas, tetszőleges dátum beállításával. Az antiküthérai szerkezet megjelenése még időszámításunk előtt 205-re tehető, ami azt jelenti, hogy hozzá hasonló eszközök megjelenése előtt nagyjából ezer évvel már létezett.

Gyenyiszovai fog

A gyenyiszovai vagy denisovai ember a Homo nemzetség tagja. Maradványait az Altaj vidéki Gyenyiszova-barlangban fedezték fel tizenkét évvel ezelőtt, 2008-ban. 2010-ben a tudósok bejelentették, hogy az ujjperc mitokondriális DNS-ének elemzése során kiderült, hogy egy eddig ismeretlen emberfajról van szó. A maradványok alapján az egyed negyvenegyezer évvel ezelőtt élt, a neandervölgyi ember korában. A fog és a lábujjcsont későbbi felfedezése erősítette meg az eredeti feltevést.

Pompeii

Pompeii ókori város romjai Campania olasz tartományban, Nápoly közelében találhatók. A város etruszk neve Pmpei, a közelben elhelyezkedő mai olasz város viseli a Pompei nevet. Nagy valószínűséggel az oszkok alapították a Vezúv lábánál fekvő várost, ami a vulkán működése miatt lávaalapzaton állt. Az etruszkok után a szamniszok is birtokba vették Pompeii-t, amit Kr.e. 89-ben támadtak meg Sulla csapatai. A város kilenc évvel később behódolt Rómának, így római kolónia lett, Colonia Cornelia Veneria Pompeianorum néven. A város életének végül a Vezúv vetett véget, amikor 79-ben kitört és teljesen eltemette azt.

Lascaux-i barlang

A franciaországi barlang Dordogne-ban helyezkedik el és az egyik legjelentősebb őskori festett barlang. A festmények 15-17 ezer évesek, ami azt jelenti, hogy a magdaléni korszakból származnak. Nem mellesleg a a Világörökség részét képezi, mivel egyike a Vézére-völgyi festett barlangoknak.

Rosette-i kő

A rosette-i vagy más néven rosettai kő a tévhittel ellentétben nem bazalt, hanem egy sötét gránitdarab, amelyen egy ősi szöveg három fordítása szerepel. A szöveg olvasható egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal is. 1822-ben Jean-François Champollion és egy évvel később Thomas Young számára ez a kő volt a kulcs a hieroglifák megfejtéséhez, mivel a görög nyelv jól ismert volt.

Machu Picchu

Az építmény Peruban található és az egykori Inka Birodalom romvárosa. Pacsakutek Jupanki, inka király parancsára építették a szinte megközelíthetetlen városkát az Andok hegyláncai között. Az inkák 1570-ben hagyták el a Machu Picchut, ezt követően négyszáz éven át nem volt lakója. 1911-ben fedezték fel újra, azóta pedig turistalátványosság lett belőle.