Abban az álomvilágban éltem, hogy a 12 évig tartó házasságunk maga volt a tökély. Mert ennyi idő után is tele volt szenvedéllyel és tűzzel, két csodálatos gyermekünk van, meseszép házunk, egy percig nem hittem, hogy ez egy nap teljesen szétesik.

Laci munkahelyet váltott és akkor kezdődött minden. 12 órás műszakban dolgozott hajnaltól estig. Kezdetekben ő is nehezen kezelte ezt az új helyzetet, sőt én is elég nehezen dolgoztam fel, hogy ritkábban látom. A gyerekek dolgai mind az én vállamat nyomták, ám olyan jó fizetése volt, hogy leültünk és átbeszéltük, egy-két évig fog itt dolgozni, ameddig össze nem szedjük magunkat anyagilag.

Valójában nem tudom pontosan megmondani, mikor kezdődött, hogy nem csak a munka miatt maradt késő estig el. A munka része volt, hogy rengeteg rendezvényen, fogadáson vegyen részt, így nem furcsálltam, ha néha, kissé ittas állapotban jött haza.

Már két éve ennél a cégnél volt és egy este, idegen parfüm illata csapta meg az orromat. Nem volt szükség rá, hogy kutakodjak utána, mert nemsokára világossá vált a telefonjából, számlakivonatokból, legjobban pedig abból, ahogyan viselkedett, hogy van valakije. Rákérdeztem a dologra, ő pedig bevallotta, hogy így van.

Összepakoltam, fogtam a gyerekeket és elköltöztünk a házból. De egy-két hét múlva könyörgött nekem, hogy bocsássak meg neki, természetesen mindent bán és megígérte, hogy soha többet nem fordul ilyen elő. Körülbelül fél évig így is történt minden, de nem kellett sokat várni, és szép lassan minden ugyanolyan lett, mint azelőtt.

Ma már úgy vagyok vele, hogy nem kérdezősködöm azt csinál, amit akar, nem kérdezem mikor megy, vagy mikor jön haza. Elfogadtam a helyzetet. A barátnőm azt mondja, lépjek ki ebből a kapcsolatból, hiszen ez őrültség, de én kitartok a döntésem mellett és maradok!

Ha nem megalázóan csinálja és nem tudja meg az egész világ milyen életet is élünk, addig én is hallgatok. Biztos vagyok benne, hogy sokan elítélnek emiatt, DE: nem vagyok hajlandó feladni a biztos hátterem, az egész életem, mert a férjem úgy döntött hátat fordít a családunknak és a felelősségnek!