Az eljegyzés a házasság ígéretének előszobája. Jelentősége napjainkban már kevésbé meghatározó, régebben fontosabb szerepet töltött be. Eljegyzés nem feltétlenül szükségeltetik a házassághoz, az egymás megismerését szolgáló időszakhoz azonban, nagyon hasznos lehet.

Az eljegyzés alkalmával a jegyesek ajándékot adnak egymásnak, ami manapság gyűrű formájában testesül meg, korábban okirat vagy egyéb tárgy is előfordult. Általában a férfi már csak az esküvőn kapja meg saját gyűrűjét, így csak a nő kap eljegyzési ajándékot, a gyűrű formájában. A hagyomány az angolszász kultúrkörből ered, az eljegyzési gyűrű általában valamilyen ékkövet, gyémántot tartalmaz, mai nevén kísérőgyűrűnek hívják.

Az ujjon viselt ékszer már ősidők óta létező tradicionális szimbóluma a férfi és a nő között kötött, életre szóló szövetségnek.

Magyarországon az eljegyzési gyűrű ajándékozási és viselési szokásainak története a 19. század elejére nyúlik vissza. A gyűrű a 18. században ismert ajándékokat, mint például a jegykendőt váltotta le. A férfiak érzelmeik kifejezésére gyűrűt ajándékoznak a szeretett hölgynek. Annak idején egy lány több udvarló gyűrűjét is viselhette, végül a a legkomolyabb udvarló gyűrűjét tartotta csak meg. Ettől fogva a lányt “elgyűrűzöttnek” nevezték.

A esküvőgyűrű, mai nevén karikagyűrű a templomi szertartás kelléke volt, a házas állapotot fejezte ki, ahogy napjainkban is. Idővel a szerepe is megnőtt és már nemcsak a házasságkötés után, hanem előtt is viselik az eljegyzést követően.

A 19.-20. század fordulóján először a vőlegény vitt gyűrűt a menyasszonynak, a vőlegény viszonzásul kendőt kapott, majd az ifjú férjjelölt vásárolta meg a karikagyűrűket.

A végső változatban a férfi három gyűrűt vásárolt. Ebből kettőt a nőnek, egyet pedig saját magának. Manapság is ez a megszokott, hiszen a férfi egy gyönyörű, köves gyűrűvel kéri meg a lány kezét, az esküvői ceremóniára pedig együtt választanak karikagyűrűt. Napjainkban rendszerint a szeretett neve, a házasságkötés dátuma kerül a gyűrű belsejébe, de ritkán előfordul az is, hogy egy apró, személyes üzenetet gravíroznak bele.

Miért viseljük a jegygyűrűt a negyedik, vagyis a gyűrűsujjon?

Az évszázadok során minden ujj más-más gyakorlati és eszmei tartalmat hordozott. Az ujjak más és más tisztább és piszkosabb tevékenységre voltak “fenntartva”, ennek okai pedig az eltérő tisztálkodási szokások voltak. A negyedik ujjon viselték a gyűrűt, az volt a gyűrűviselő. Mivel a harmadik ujj tisztátalan és megvetett ujj volt, azon tilos volt gyűrűt viselni. Az a nő, aki a harmadik ujján gyűrűt viselt, olyan ipart űzött, amire ma sem nézünk jó szemmel.

A jegygyűrű negyedik ujjon viselésének hagyománya a római, görög ókori kultúrákból származik, ez pedig a mai napig fenn is maradt. Mivel a bal kéz negyedik ujjából közvetlenül vezet egy ér a szívhez, ezt az ujjat találták alkalmasnak arra, hogy a szerelemmel kapcsolatos gyűrűt felhúzzák rá. Ez a teória a világ többi részén is elterjedt. Ma már sokkal jobban megértjük az anatómiát, de ettől függetlenül a hagyomány ma is fennmaradt.

Hirdetés