A gyermekkorban kialakult önértékelés nagy mértékben befolyásolja a felnőttkort. Ha egy tehetséges gyermek nem bízik saját magában és a képességeiben, akkor felnőttként sem fog tudni olyan sikereket elérni, amilyeneket szeretne. Ezzel szemben egy magabiztos közepes képességgel rendelkező gyerek sokkal életképesebb lesz. Igaz, hogy a szülők nem mindenre taníthatják meg a gyermekeiket, hiszen nagyon sok minden függ a környezettől is, ám rengeteg minden ragad rájuk, amiket a felnőtt életben hasznosíthatnak. Ha a gyerekek úgy érzékelik, hogy szüleikkel valami „nem stimmel”, akkor az az ő fejlődési szakaszukra is kiterjed. Ma úgy döntöttünk elhozunk 5 gyereknevelési hibát, amit sok szülő elkövet anélkül, hogy észrevenné.
1, Elhitetni a gyerekkel, hogy tehetséges.
Ha elhiteted a gyerekeddel, hogy tehetséges, pedig egyértelmű, hogy nem az, akkor azzal azt éred el, hogy nem lesz magabiztos. Úgy kell kialakítani egy gyermek önértékelést, hogy az a valóságot tükrözze. Célszerű a tehetséggel kapcsolatos kérdésekben igazat mondani, de figyelni kell arra, hogy ne bántsd meg vele a lelkét. Például, még mindig szükség van egy kis gyakorlásra ahhoz, hogy fellépésre tudj menni, de ha sokat foglalkozol vele, akkor sikerülni fog.
2, Mindentől óvják és féltik a gyermeket.
Nem szabad mindentől óvni és félteni a gyereket. Minél több lehetőséget biztosítasz neki, annál függetlenebb és magabiztosabb lesz. Ez a későbbiek folyamán nagyon jól fog jönni, mivel sokkal önállóbb lesz. Például hagyd, hadd válassza ki miben akar menni suliba, vagy milyen iskola utáni tevékenységet akar űzni. Szokjon hozzá ahhoz, hogy egyedül kell megírnia a háziját, ha viszont segítségre szorul akkor segíts neki, de ne te írd meg helyette a leckét.
Néhány szabály bevezetése azonban mindenképpen szükséges, ilyen például, hogy csak a házija megírása után ülhet le a számítógép elé játszani. Ez növeli a gyerek önbizalmát, és képes lesz egyedül megoldani a kis problémáit. Így tanulja meg, hogyan kell függetlennek lenni.
Ha egyes tevékenységek valóban veszélyt jelentenek a testi épségére és szellemi fejlődésére, akkor be lehet vezetni arra is néhány szabályt. Azok a gyermekek, akik nem ismerik a határokat, sokkal nyugtalanabbak, mint társaik, ez pedig annak tudható be, hogy a szülők túlságosan is sok mindent hagytak rá.
3, Szeretik, de nem tisztelik.
A szeretet önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egészséges önértékelése legyen egy gyereknek. Őket is ugyanúgy kell kezelni, mint a felnőtteket, vagyis tisztelettel kell velük bánni. Például meg kell hallgatni őket, nem szabad félbeszakítani a mondanivalójukat és a többi. Annak ellenére, hogy még „csak” gyerekek, semmi sem zavarja őket jobban annál, mikor a tulajdon szüleik nem veszik őket és mondanivalójukat komolyan. A legrosszabb,a mit egy szülő mondhat a gyerekének, hogy „Maradj csöndben, ez a felnőttek dolga.” Ilyenkor a gyerekek nagyon megalázottan érzik magukat.
4, Ha a szülő önbizalomhiányos, a gyerek is az lesz.
A gyerekek nagyon sok mindent a szüleiktől tanulnak el, így ha a szülő folyamatosan önbizalomhiányban és magabiztosság hiányban szenved, akkor a gyerekre is az fog ráragadni, mert azt hiszi az a normális. Ez a felnőtt korukban problémát jelenthet. Ha azt akarod, hogy a gyermeked bátor és magabiztos legyen, akkor először magadban kell helyretenned a dolgokat.
5, Üres fenyegetések.
„Apád meglátja, akkor nagyon kikapsz” – mondják mindig a szülők a gyerekeiknek, ha azt akarják, hogy valamit abbahagyjanak. Amikor már nem látnak más megoldást arra, hogy a tevékenység befejezésére ösztönözzék gyereküket, üres fenyegetésekkel állnak elő, hátha attól majd megijed.
Azért nem célszerű üres fenyegetőzésekkel dobálózni, mert, ha a gyermeket mégsem büntetik meg, mikor rosszat csinál, akkor hamar felismeri, hogy akármekkora galibát is csinál nem fog érte bűnhődni.
Ha úgy érzed olyan dolgot tett, akkor igenis meg kell büntetni, különben téged sem fog komolyan venni és tiszteletlenné válik. Ha tudja hol a határ, akkor nem lesz vele gond.
Hasznosnak találtátok a fenti tényeket?