Cikkünk főszereplője Rajo Verma, aki 5 fivér felesége. Ez a nagy család Észak-Indiában, Dehradun kisvárosában él, ahol együtt nevelnek egy gyermeket, viszont azt senki sem tudja, hogy ki a biológiai apja. Ez egy klasszikus példája a többnejűség/férjűség példájának. Senki se gondolja, hogy csak a középkorban volt divat, ugyanis ez az életmód még ma is létezik. A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy mintegy 50 társadalom Tibetből, Nepálból, Kínából és Indiából él ilyen típusú kapcsolatokban.

Valószínűleg te is hallottál már a többnejűségről, amikor egy férfinak egyszerre több felesége is van. De mi lenne, ha ez fordítva lenne, vagyis ha egy nőnek lenne több férje? Nos, ilyen valóban létezik még akkor is, ha nem hallottál róla. Ezt a szakértők többférjűségnek nevezik.

Ami a jelen történetet még csodálatosabbá teszi az az a tény, hogy a férfiak testvérek. A legidősebb a családfő, aki kiválasztja a menyasszonyt magának és a többieknek. Ami még jobb, hogy van lehetőség kettő vagy akár három feleséget is elvenni. Minden családba született gyerek a családfőt tartja apjának, a többi testvért pedig nagybácsinak hívják.

Senki sem tudja pontosan, miért jelentek meg eredetileg az ilyen családok. De a tudósok úgy vélik, hogy ennek gazdasági okai vannak. Egy közös család létrehozásával a családtagoknak nem kell elosztaniuk a megörökölt földbirtokokat, hanem közösen használják azokat. Ez hatalmas pluszt jelentett a Tibetben és a Himalája területén élő emberek számára.

Noha ez a fajta életvitel kényelmes néhány család számára a poligámia még mindig nem engedélyezett a legtöbb országban.

A poliandria évszázadokkal ezelőtt létezett, vagyis a szülők, nagyszülők és dédszülők ugyanígy éltek és ugyanilyen életmódot folytattak.

Ilyen esetben egy nőnek általában 2-5 férje van és mindegyik legalább 18 éves. Ha a családban vannak testvérek, de még nem töltötték be a 18. életévüket, viszont csak pár hónap vagy egy-két év hiányzik annak eléréséhez, akkor feleségül vehetik a nőt.

Attól mert sokan vannak senki se gondolja, hogy gazdagok. Általában az egész család egyetlen szobában él. Amikor a férfiak dolgozni mennek, a feleség otthon főz, takarít és gondoskodik a gyermekekről. Mivel a tibeti házakban nincsenek ágyak takaróval borított padlón alszanak.

Ezek a családok olyan helyen élnek, ahol többnyire 15 szomszéd veszi őket körül. Gyakran kommunikálnak egymással és mindig készen állnak arra, hogy segítsenek társaikon.

Annak ellenére, hogy a segítséget elfogadják, mindegyik független család, és vannak belső szabályaik. Megvan a maga módja annak, hogyan osztják meg a felelősséget egymás között. Élnek olyan családok, ahol ezek a szabályok elég rendkívüliek például a nő elmehet dolgozni, legalábbis ha akar és a férfiak otthon maradnak és elvégzik a házimunkát.

Neked mi a véleményed erről az életvitelről?