21 évesen csatlakozott a legszigorúbb rendhez.
Aleksandra csaknem nyolc évet töltött egy régi karmelita kolostorban. Jelenleg edzőként dolgozik. Elmeséli, mi történt zárt ajtók mögött, és hogyan boldogult, miután visszatért a valóságba.
Kíváncsi volt
Először nem akarták őt befogadni. A nővérek túl fiatalnak gondolták 21 évesen. Két hónap győzködés után, azonban engedték, hogy a Discalced Carmelita kolostorba költözzön.
Nagyon szigorú szabályok vannak a Discalced Karmelita kolostorban. A nővérek nem használhatnak paplant és nem alhatnak takaró alatt. A székeknek nincs háttámlája.
Ez a kolostor nagyon zárt, nem lehet kimenni, mindenhol rácsok vannak, nagyon szigorú szabályok szerint élnek. Engem azonban vonzott ez a rejtély, és az, hogy az ember csendben és csak a gondolataival marad. – mondta Aleksandra
Szinte egész nap csendben kell maradniuk. Naponta csak 1 óra volt, amikor beszélgethettek egymással.
Korlátozó étrendjük is van. – Böjtöltünk és nem ettünk húst. Ez áldozat volt az egyházért, a világ üdvéért és a rászorulókért – magyarázta Aleksandra.
A nő nyolc évig gyakorlatilag nem érintkezett a világgal. – A családom csak a rácsokon keresztül tudott beszélni velem – vallotta be.
Otthagyta a kolostort, és edző lett
Aleksandra nyolc év után elhagyta a kolostort. Ő azonban továbbra is hívő maradt. Érdekes módon nem az ő döntése volt, hogy elhagyja az egyesületet.
Amikor ideiglenes fogadalma lejárt, eljött az idő letenni örökfogadalmát. Bár már minden majdnem készen állt, a vezető nővér megakadályozta ebben.
Szomorúnak látott és érezte, hogy nem érzem jól magam itt. Így nem maradhattam.
Az első étel, amit megkóstolt, egy kolbász volt.
– Kolbászt akartam enni. Nyolc éve nem ettem húst, ezért nagyon vágytam rá.
Jelenleg edzőként dolgozik, és segít más nőknek abban, hogy jobbá váljanak az életük. Bár sok nehézséget kellett leküzdenie, többek között: újra fel kellett fedeznie a nőiességét, de sikerült és élete szerelmét is megtalálta.
