Elmondhatjuk, hogy minden embernek van valamilyen félelme, amit nem tud vagy egyáltalán nem is akar leküzdeni. Pedig minél előbb nézünk szembe ezekkel a fóbiákkal, annál könnyebbé tehetjük mindennapjainkat, mivel nem lesz, amitől rettegnünk kellene.
A pókiszonnyal számos embernek kell megküzdenie nap, mint nap. Sokan, ha látnak egy pókot, elrohannak vagy eszeveszett sikítozásba kezdenek, pedig a baj korántsem olyan nagy. Csupán meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel az élőlényekkel, mivel nagyon hasznos tevékenységet végeznek még akkor is, ha az, aki rettenetes fél tőlük, nem is akarja ezt elismerni.
Egy kutatás kimutatta, hogy van egy módszer, aminek segítségével megszabadulhatunk félelmeinktől, és legyőzhetjük annak tüneteit. Valamint ez a módszer szórakoztató, több örömöt okoz, mint kellemetlenséget.
Nem kell mást tenned, mint megnézni egy filmet.
Tudjuk, hogy a Pókember (Spiderman) képes kilőni hálóját csuklójából, felmászni a falra, legyen az bármilyen magas vagy bemutatja, hogy kell fejjel lefelé csókolózni. Egy izraeli tudósok által készített tanulmány bebizonyította, hogy azoknak, akik hét másodpercig nézték a filmet jelentős mértékben enyhült félelmük intenzitása.
A kísérlet során a kutatók intervenciós és kontrollcsoportokra osztották a résztvevőket, akiknek rövid videókat mutattak be. Az intervenciós csoport egy hét másodperces jelenetet nézett a Pókember című filmből. A videóban a kamera kezdetben egy iroda felvételét mutatta, majd a fókuszt áthelyezték egy pókra. A kontrollcsoport csak a Marvel klasszikus filmet nyitotta meg.
A felvételek megtekintése előtt és után a résztvevők ugyanazt a felmérést írták meg. Az eredmények lenyűgözőnek bizonyultak. A filmrészlet 20%-kal csökkentette a résztvevők önértékelési félelmeit.
Az elért eredményeket az expozíciós terápia támasztja alá, melynek célja, hogy segítsen az embereknek szembenézni és legyőzni félelmeiket azáltal, hogy kiteszi őket azoknak a dolgoknak, amelyek általában félelmet ébresztenek bennük. A kísérlet bebizonyította, hogy ez a terápia működik, hisz a kontrollcsoportban lévő emberek, akik csak a Marvel nyitó képét figyelték, nem jelentették ugyanazt a terápiás hatást, mint a másik csoport tagjai.
Ugyanez vonatkozik azokra az emberekre is, akik a hangyákkal való félelmükkel néztek szembe.
A tanulmány nemcsak az arachnofóbia, hanem a myrmecophobia, vagyis a hangyáktól való félelmet is vizsgálta. Szerencsére van egy Hangyaember (Ant-Man) című film is, amely lehetővé tette a kutatóknak az ötlet kipróbálását. A film eredményei azonosak voltak az előző kísérlet eredményeivel.
Jelenleg még nem tisztázott, hogy meddig tarthat a fóbiacsökkenő jelenség hatása, és hogy mindenkire alkalmazható-e. Egyelőre azt sem vizsgálták meg, hogy hosszabb ideig tart-e a hatás, ha a résztvevők az egész filmet megnézik. Előfordulhat, hogy végleg kigyógyulhatunk ezekből a fóbiákból más módszerek nélkül?
A választ biztosan még senki sem tudja, de a kutatók úgy vélik, hogy ezek a megállapítások figyelemre méltóak, mivel ez volt az első tanulmány, amelyben képregény hősöket használtak, valamint a rövid videók és a valódi pókok nélküli, ellenőrzött környezet is jelentős eredményekhez vezetett.