Egy tanulmány szerint kevesebb eséllyel alakul ki azon unokáknál depresszió, akik szoros kapcsolatot ápolnak nagymamájukkal. Szerencsére a nagymamák amúgy is hajlamosak nagyobb szeretetet tanúsítani unokáikkal szemben, mint saját gyermekeikkel. A mostani posztunk elkészítésénél arra törekedtünk, hogy megmagyarázzuk ez miért is lehetséges. Természetesen semmi sincs kőbe vésve, és előfordulhatnak kivételek is.
Az idősebb emberek érzékenyebbek és érettebbek lesznek
A nők általában 45-60 éves koruk között válnak nagymamákká, bár ez függ attól is, hogy milyen korán szültek gyermeket. Életük tele van győzelmekkel, kudarcokkal, áldozatokkal, élettapasztalattal és csalódásokkal, de pontosan ezek teszik lehetővé, hogy idősebb korukra érzékenyebbek és érettebbek valamint nyitottabbak legyenek más emberek felé, kezdve az unokáikkal.
A nagymamáknak különböző prioritásaik vannak.
A nagymamák prioritásai egészen mások már, mint amilyenek fiatal szülőként voltak. A gyermekeket már felnevelték, így nem kell plusz erőfeszítést beletenniük, hogy egyengessék az életüket. Ennek köszönhetően több idejük marad az unokákra, és megtaníthatnak nekik mindent, amit tudnak és megtapasztaltak.
A nagymamák nem annyira kritikusak, mint a szülők
Nos, ha tetszik ha nem a szülők néha nagyon kritikusak tudnak lenni gyerekeikkel szemben. Ez mind a szülőket és mind a gyermekeket rosszul érintheti.
Viszont a nagymamák nem kritizálják úgy unokáikat a rossz viselkedésért, mint saját gyerekeiket. A nagymamák mindig igyekeznek megnyerni unokáikat, pontosan ezért szaladnak inkább hozzájuk az unokák mikor baj van.
Megteszik azokat a dolgokat az unokáikért, amiket gyerekeikért nem tudtak
Amikor az emberek nagymamákká válnak, olyan dolgokat tesznek meg az unokáikkal, amiket gyerekeikkel sosem tettek. Sőt, elemezhetik azokat a helyzeteket, melyet érzelmileg rosszul kezeltek gyerekeiknél, ezért jobban odafigyelnek, hogy unokáiknál ugyanazt ne kövessék el. Ezáltal jobb kapcsolatot fognak unokáikkal kialakítani.
A nagymama szerepe kevésbé bonyolult és stresszes
A szülők feladata az, hogy gyermekeiknek alapvető szükségleteket illetve oktatást biztosítsanak, ám nagymamaként ilyen jellegű szerepük már nincs unokáik életében. Szerepük inkább az unokáik érzelmi támogatására és útmutatására irányul.
Te milyen kapcsolatot ápolsz a nagymamáddal?