Az, hogy ki úrinő és ki úriember mai világunkban már nagyon nehéz meghatározni. A kézcsók, mint ismertetőjel már nem létezik, a nő nem nyújtja kecsesen kézfejét a férfinak, hogy ajkával megérintse azt. Természetesen lovagias férfiak még mind a napig léteznek. Ők azok, akik kinyitják neked az ajtót, virágot visznek és segítenek a bajban.
Egy nő ma már nem takarja el nőies vonásait, lénye nem idomul az idealizált férfivilághoz, hanem saját maga lágy és nőies energiáit közvetíti a férfi felé. Egy igazi férfi pedig, valóban úriember, aki gondoskodó, védelmező és biztonságot nyújt. Ő az, aki szeretne férfiként viselkedni, de ezt nem minden esetben engedik neki.
Egy úrinőnek nem csak és kizárólag vagy egyáltalán nem a férfira támaszkodik, ő egyedül is nő, jól érzi magát a bőrében, boldog és önálló, aki megáll a saját lábán. Nincsenek érthetetlen elvárásai a férfival szemben, csak szeretne egy társat, akivel harmóniában élhet, miután megtanult saját magával harmóniában, önszeretettel és nem utolsó sorban egyedül élni, létezni.
Mindannyian ismerjük a történetet a kihívó, nagyszájú, olykor trágárul beszélő nőről, aki azt gondolja magáról, hogy ő a világ közepe. Túl harsány, hangos és azt hiszi, ez bejön a pasiknak. Pedig, ez nem így van. Erre ő is ráébred, amikor egy-egy ilyen buli végén zokogni kezd és belátja, valójában nagyon magányos és boldogtalan. Amit az este folyamán előadott az nem más, mint egyszerű színjáték.
A férfiak viszont, nem egy maszkulin és akaratos nőre vágynak. Ők a lágy, nőies vonásokat és tulajdonságokat keresik, ami persze csodálatos és szolid.
Egy úrinő engedi, hogy fel-vagy lesegítsék a kabátját, kinyissák előtte az ajtót és valóban férfiként tekint a férfira. Tudja, hogy az étterembe a férfi megy be elsőként, hogy a férfi rendel, természetesen csak azután, ha a nő közölte vele, mit választott. Nem festi magát az asztalnál, nem a mobilját nyomkodja, valamint engedi, hogy a férfi rendezze is a számlát. Egy úrinő elvárja, hogy valóban úrinőként bánjanak vele, illetve engedi, hogy nőként bánjanak vele és engedi udvarolni a férfit.
Egy úrinő kalap és kesztyű nélkül is kimegy az utcára, öltözködése kifogástalan, de nem divat őrült, a divattal mindig szemben áll az elegancia és a stílus. Az igazi úrinőnek van egy fekete ruhája, amiben mindenkit levesz a lábáról, de emellett minden olyan kényelmi ruhadarab is megtalálható a szekrényében, amire csak szüksége lehet. Ugyanakkor ezek mindegyike nőies és vonzó.
Az úrinő teste és szelleme sem műanyag, nincs plasztikázva, nem akar beleférni a két számmal kisebb ruhába, nem kombinál össze-vissza színeket, nem aggatja tele magát bizsukkal. Sminkje mindig visszafogott és elegáns, nem csináltat karom méretű műkörmöt, haja nincs lenőve és a pedikűrt sem hanyagolja el.
Egy úrinő ügyet sem vet olyan férfiakra, aki vonalait dicséri vagy egyéb utalást tesz szándékaira.
Az úrinő tud hallgatni, tud kérdezni, kérni és megköszönni. Elégedett azzal, amit kap. Méltóságát minden körülmények között megőrzi. Nem fut a férfi után, de finoman tudatja vele, hogy tetszik neki. Soha nem küld neki üzenetet, csak abban az esetben, ha a férfi már előzőleg érdeklődött iránta. Nem akaratos, nem taktikázik és nem nyomul, hogy aztán ezzel elijessze a férfit. Egy úrinő ismeri a csábítás és nyomulás közti határvonalat, ezt pedig soha nem is lépi át. Az úrinő nem beszél az anyagiakról, nem fecseg feleslegesen, valamint hangulatjelekkel sem áraszt el senkit beszélgetés közben.