Képzeljük el a következő szituációkat.
1: Kinyitjuk a hűtőszekrényt és találunk a mélyén egy joghurtot, melynek hónapok óta lejárt a szavatossága.
2: Épp visszük ki a szemetet.
3: Olyan kolléga mellett ülünk, akinek a higiéniája megkérdőjelezhető.
Három teljesen különböző szituáció, és mégis van bennük közös. Nem szeretnénk levegőt venni közben.
Sajnos vagy, nem sajnos nem tudjuk a légzésünket bármeddig szüneteltetni. Ha túl sokáig tartjuk vissza a levegőt, akkor koordinációs zavar, megnövekedett vérnyomás, eszméletvesztés, de még akár agyi sérülések is lephetnek fel.
De vajon mennyi idő kell mindehhez?
Azt gondolom senkinek sem kell elmondani, hogy a mennyire fontos a légzés? Milyen precízen kitalált folyamat ez a természettől?
A tüdőnkbe a levegő által oxigén jut, melyet kivon belőle és szén-dioxidot lélegzünk ki. Ezt a kivont oxigént juttatja szét a vér által a különböző szerveinkbe, biztosítva ezzel a tökéletes működésüket. Hogy szemléltessük a dolgot csak vegyünk egy gyertyát és borítsunk rá egy poharat. A gyertya lángja ugyanúgy oxigént használ, melyet energiává (jelen esetbe hővé) alakít át. Ha rajtahagyjuk a poharat, akkor a gyertya szépen elhasználja a benne maradt oxigént és mivel nem tud több energiát előállítani, egy idő után elalszik. Nagyjából hasonló a helyzet a szervezetünkben is. Oxigén nélkül nem tud energiát előállítani, ami a különböző izmok és szervek működéséhez kell, így azok leállnak.
De mennyi ideig tudjuk visszatartani a lélegzetünket?
Ez elsősorban attól függ, hogy ki kérdezi! Egy átlagos, egészséges ember 30 másodperc és két perc közötti intervallumra képes. Ha ezt a limitet túl szeretnénk lépni, ahhoz edzenünk kell erre a „képességünkre”. Egyes búvárok vagy gyöngyhalászok kétszer annyi ideig képesek a víz alatt visszatartani a lélegzetüket, mint a szárazföldön. Ezek az emberek különleges taktikákat fejlesztettek ki és gyakoroltak be, hogy képesek legyen túlélni egy ilyen természetellenes állapotot. Az egyik ilyen egy úgynevezett merülő-reflex. Képesek lelassítani a szívverésüket, hogy így kevesebb oxigént kelljen felhasználniuk.
Egy másik ilyen technika a hiperventilláció. Merülés előtt gyorsabban, sűrűbben vesznek levegőt és így több oxigén jut a kelleténél a szervezetbe. A jelenlegi csúcsrekord felállításánál tiszta oxigént lélegeztek palackból és ezáltal sikerült elérni az elképesztő 22 perc feletti időt. Ugyanígy David Blaine mágus is elérte a 17 perces időt egy show-ban.
Természetesen ezek az emberek nem úszkáltak delfinként, miközben felállították ezeket a rekordokat. Ehhez teljesen mozdulatlannak kellett lenniük, hogy az izmaik mozgatásához ne kelljen extra energia.
Egyesek szerint a hiperventillációs merülés „csalás”, ugyanis a tiszta oxigén nem természetes hatást gyakorol a szervezetre. Itt lép életbe az úgy nevezett „statikus apnea”, mely esetében tilos hiperventillálni. Ők hozzászoktatják a szervezetüket az oxigénhiányos álllapothoz. Állításuk szerint „Tudni kell szenvedni hozzá…”
A tudósok mai napig tanulmányozzák a lélegzetvisszatartás káros következményeit. 2016-ban egy amerikai férfi kómába esett mert túl sokáig próbálta visszatartani a lélegzetét egy nyaraláson. Szerencséjére két hét múlva felébredt a kómából, de azért nem úszta meg ennyivel. Újra kellett tanulnia járni és összetettebb mondatokat sem volt képes fogalmazni.
Mi van akkor, ha az űrben próbálunk „nem lélegezni”? Tegyük fel, hogy vennénk egy nagy levegőt és kimennénk egy kis űrsétára. Hát ne tegyük. Az űrben lévő vákuum azonnal kipréselné a tüdőnkből az összes oxigént. A testünkben maradt további oxigén pedig elkezdene tágulni és olyanra puffasztana minket, mint egy nagy léggömb. Szétdurranni persze nem tudnánk a bőrünk rugalmassága miatt, de akkor sem lenne kellemes. Szerencsére ezt már nem élnénk meg ugyanis másodpercek alatt elvesztenénk az eszméletünket.
Mit gondoltok? Írjátok meg kommentben a véleményeteket!