Endrédi Bálint alapbetegsége volt a Friedrich-ataxia, ami évek alatt építi le az ember izmait és szerveit. Bálint azt mondta, hogy „nála lassú romlás” figyelhető meg, mert odafigyel magára. A vérképző sejtek daganata miatt kemoterápiát is kapott.
Bálintnál kilenc éves korában diagnosztizálták ezt a súlyos betegséget, amitől tizenhárom éves korára már járni sem tudott. Ennek ellenére mindig vidám volt és teljes életet élt, amennyire csak lehetett. Iskolába, később egyetemre járt, emellett a barátaival bulizott, motorozott és ejtőernyőzött is.
Májustól kórházban volt, de valószínűleg a koronavírus-járvány miatti ágykiürítés miatt kellett hazamennie. Már a hazaszállítása is bizonytalan volt, mert pénzre volt szüksége, hogy ki tudjon fizetni egy házi ápolót, segítőt az albérletében.
A fesztiválkirály nem akart hospice házba menni, inkább otthonát választotta. Bár állapota korántsem volt jónak nevezhető, kevés olyan fesztivál, buli volt, amit kihagyott.
Endrédi Bálint halálhírét a Lobenwein Norbert, fesztiválszervező jelentette be ma reggel. Bálint csütörtök virradóra végleg lehunyta szemét.
„A tegnap délutáni hangüzenetedből csak keveset értettem, de a lényeget igen: „nem baj, nem adom fel!” – ezt mondtad, ezek szerint búcsúzóul…
Tulajdonképpen amióta ismerlek, erről szólt a létezésed. A legtöbben már réges-régen feladták volna, Téged viszont éltetett a terv, hogy hogyan jutsz majd el a következő fesztiválra, hol lesz a sátrad, mit pipálsz majd ki a terjedelmes bakancslistádról…
Amikor pár éve először találkoztunk (a pécsi Tv-sek a VOLTon forgattak Veled egy filmet – a YT-n biztos fent van), mesélted, hogy már nem nagyon kellene itt lenned… Akkor is, most is kurvára igazságtalannak gondoltam, hogy ilyen lehet…
Bízom benne, hogy sok álmod valóra vált az alatt a nem túl sok év alatt, ami Neked jutott. Intézd el nekünk, hogy újra legyenek olyan fesztiválok, ahol Te annyira szerettél lenni, a barátaid pedig a színpadokról és a küzdőtérről is integetnek majd Neked. Ebben biztos lehetsz.
Hiányozni fogsz! Isten Veled…” – búcsúzott Lobenwein tőle közösségi oldalán.
Bálint a Friedrich-ataxia mellett leukémiával is küzdött. Egy igazi harcos volt és magára tetováltatta azt a mondatot is, hogy „soha nem adom fel”. Így is volt. Albérletéből átszállították volna egy hospice-házba, de nem akart menni. Közösségi oldalára ezt írta: „Nagyon nem vagyok jól, kábé egy hete fulladok folyamatosan, azért vagyok így eltűnve”.
Bálint az utolsó pillanatig nem vesztette el a hitét, de sajnos szervezete már nem bírta tovább és feladta a küzdelmet. A kerekesszékes fesztiválkirály szeretett volna létrehozni egy egyesületet a rászorulók megsegítésére, de erre már nem volt lehetősége. Közösségi oldalán fájó szívvel búcsúznak tőle ismerősei, barátai és az egész ország.
Nyugodj békében Bálint!