A koronavírus-járvány másfél éve életünk része, ám még koránt sincs vége. Újabb és újabb mutációk jelennek meg és egyre veszélyesebbek. A brit variáns is gyorsabban terjedt és a betegség súlyosabb lefolyású, mint az eredeti törzsnél, de a legújabb indiai mutáció még ennél is pusztítóbb.
Indiában a napi fertőzöttszám eléri a 350 ezer főt, ráadásul a kórházakban nincs elegendő ágy, oxigén és lélegeztetőgép. A krematóriumok pedig nem győzik a rengeteg hamvasztást. Az országban már „mindenhol érezni a bomló tetemek szagát”.
A helyzet rettenetes, a holttesteket már a gyerekek is pakolják. Új-Delhi egyik nyomornegyedében él a tizenkét éves elárvult Sampath. A gyermek az egyik krematórium mellett él és szörnyűségekkel kell szembesülnie nap, mint nap. „A többség hazamenekült a szülőföldjére. Nekem nincs már senkim vidéken. Kénytelen vagyok maradni, pedig szörnyű a helyzet. Mindenhol érezni a bomló tetemek szagát. De legalább van munkám” -mesélte.
Sampath a Paschim Puri krematóriumban dolgozik, ahol az égetőkemencék már elérték kapacitásuk végét és hiány van a fűtőanyagból, valamint a munkaerőből is. Az embereknek nincs munkájuk, így éheznek, de a koronavírusban elhunytak testét védőfelszerelésben pakolják. A tizenkét éves fiú azonban hetek óta maszk és gumikesztyű nélkül kénytelen dolgozni, ugyanis ezek is hiánycikkek az országban.
„Egyre több a fertőzött és a halott. Mindent beterít a krematórium kéményeiből felszálló pernye és el kell viselnünk a szörnyű bűzt is” – mondta Kakoli, a fiú lakótársa. Heten laknak egyetlen szobában. Elmondták, hogy étel híján egész nap csak vizet isznak. Bár Indiában lockdown van érvényben, sokan kelnek útra és közülük többen is fertőzöttek.
Egy özvegyasszony él a szomszédos barakkban, három gyermekével. „Grasszál a vírus. A házból sem merünk kimozdulni. Még a ventilátorokat sem használjuk, pedig irtózatos a hőség. Félek, hogy a széllel bejönnének a vírusok” – fogalmazott.
Jinder Singh Shunt, a nyomornegyed melletti kórház orvosa is tanácstalan, ugyanis fogalma sincs arról, mi lenne a legjobb lépés. Nem tudja, jobb lenne-e menni vagy inkább maradni. „A vidékre utazók közül sok viszi magával a vírust. Az igazi katasztrófa akkor fog bekövetkezni, ha vidéken is hasonlóak lesznek a számok, mint a nagyvárosokban. A kistelepüléseken még rosszabb az egészségügyi ellátás. Pillanatok alatt össze fog omlani a rendszer. Káoszba süllyed az ország. Szörnyű a helyzet. Rengeteg a hallott és egyre több köztük a gyerek. Már az öt év alattiak között is pusztít a COVID!”
Indiában naponta 350 ezer új fertőzöttet regisztrálnak és négyezerrel nő a halottak száma. A betegek még csak orvossal sem találkoznak, otthonaikban hunynak el, így a halál okát sem lehet megállapítani. Az előzetes becslések szerint hamarosan több millió fertőzött és napi húszezer halott is lehet.
A betegek többségének nem jut kórházi ágy, ellátás, oxigén, ráadásul földi maradványaik is elvesznek a süllyesztőben. Nincsenek hűtőházak, koporsók, temetések és persze pénz sem, amiből megvalósítható lenne a végső búcsú.
Egy özvegy férfi is elmondta történetét, miszerint nemrég vesztette el feleségét, ugyanis a nőnek nem jutott oxigén. „Csak egy magánkórháznak volt. Onnan viszont elküldtek, mert nem volt elég a pénzem” – mesélte. Egy megözvegyült nő emlékezett a történtekre. Férjét két kórházból küldték el, így a férfi a parkolóban halt meg. Ott ugyan még kapott némi oxigént, de az nem sokáig volt elég. A palack kiürült, a férfi pedig elhunyt.
A megözvegyült emberek nem az orvosokat és nővéreket hibáztatják, mert pontosan tudják, hogy ők mindent tőlük telhetőt megtesznek. Tisztában vannak azzal, hogy Indiában mindenből hiány van és nem az egészségügyi dolgozók felelősek ezért. Ám azt nem tudják megérteni, miért nem lehet ezen változtatni. A kormány nem tesz semmit, az emberek pedig ezreivel veszítik el szeretteiket.
„Tegnap kaptunk fát. Elkezdtük az udvaron égetni a halottakat” – folytatta Sampath. A hozzátartozóktól csak akkor vesszük át a halottakat, ha fát is adnak. Pénzt hiába kínálnak, mivel hiány van tüzelőanyagból. Anélkül pedig nem lehet égetni. Sose gondoltuk volna, hogy egyszer a pénz se fog segíteni.”
A Khalsa Aid’s rendszeresen szállít gyógyszert és oxigénpalackokat is a kórházakba, továbbá fát is a krematóriumokba. Ám mindez nem lenne elég, vagyis az adakozók és az önkéntesek nélkül az egész rendszer összeomlott volna. Az állami szervek csakis a legalapvetőbb feladatokat látják el, semmi másra nincs kapacitásuk. „A kormány kómában van” – fogalmazott Shivangi nővér.
A nővér azt is hozzátette, bár a helyzet rettenetes és kaotikus, az emberek összefognak és igyekeznek segíteni egymásnak. „Nincs olyan, akinek ne vitte volna el barátját, családtagját a COVID. Mindenki át tudja érezni a másik szenvedését. A vírus nem ismer társadalmi rétegeket.”