Egyik olvasónk levelét osztanánk meg veletek, mely rendkívül szomorú, tanulságos és érdekes.
„Laci orvos volt. Mindenki szerette. A családja, a betegei, mindenki. Amikor megismertem már nős volt és gyerekei is voltak. A szerelem azonban kiszámíthatatlan és bárhol beüthet. Nem lehet irányítani. Így jártunk mi is.”
„Teljesen tisztában voltam vele, hogy nem fog elválni. Ott vannak a gyerekek, felelősséggel tartozott irántuk. Ettől függetlenül éreztem, hogy engem szeret. Ezért is hagytam, hogy legyen minden úgy, ahogy az élet hozza. Nem küzdöttem ellene. Az érzéseim ellen sem. Egy idő után amúgy is késő volt. Szerelmesek voltunk egymásba.”
„Nem voltunk gyakran együtt. Riktán, lopott pillanatokat kaptunk csak. Nem mehettünk el közösen sehova. Nem utaztunk, nem nyaraltunk együtt. Még egy kávére sem ültünk be nyilvánosan. Általában az én lakásomon találkoztunk.”
„Szerettem volna gyereket tőle, de tudtam, hogy nem lehet. Sokszor mondta, hogy ez nekem így nem jó. Keressek egy független férfit, akivel boldog párkapcsolatban élhetek. Nem tagadom, megpróbáltam, de nem tudtam nélküle meglenni…”
„Minden perc mesés volt, amit együtt töltöttünk. Amit nélküle, az pedig szenvedés. Szörnyű volt a tudat, hogy ő a gyerekeivel és a feleségével tölti az ünnepeket, én pedig magányosan, egyedül. Persze tudtam, hogy közben rám gondol és hiányzom neki.”
„Egyszer csak kiderült, hogy rákos. Az egész nagyon hirtelen történt, és pillanatok alatt lezajlott. Két hét alatt vitte el. Egyik délután rosszul lett, kórházba vitték és soha többé nem jött ki onnan. Néha telefonon tudtunk beszélni, azt is titokban. Nem látogathattam meg.”
„Idővel kiderült, hogy a felesége tudott rólunk, de hallgattak. Annyi jó érzés sem volt bennük, hogy hagyjanak minket elbúcsúzni egymástól.”
„A temetésre sem engedtek el. Csak később kerestem fel a sírját. 43 éves vagyok, ideje új életet kezdenem, de az a baj, hogy elpörgött felettem az idő. Egyedül maradtam és nem tudom mihez kezdjek. Őt szerettem a legjobban a világon, és már nincs. Fogalmam sincs, hogy mi lesz… Gyereket már nem fogok tudni szülni. Egyik oldalam szerint kár volt az egész. Elpocsékoltam az életem, de én mégis szerelmes voltam. Igazán!”
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
*a képek csak illusztrációk