Aranyba kellene foglalni minden olyan orvos és egészségügyi dolgozó nevét, akik soha, semmi pénzért nem mondanának le mondanak le pácienseikről még akkor sem, ha helyzetük kilátástalan. Pontosan ilyen volt Dr. Peter Grossman plasztikai sebész is, aki elvállalta azt, amit senki más. Ennek az elszánt, eltökélt orvosnak hála egy kilátástalan helyzetben élő lány élete újra jó irányba haladt.
Az afganisztáni származású Zubaida Hasan élete akkor változott meg, mikor egy baleset következtében súlyosan megsérült. Mikor még csak 9 éves volt Zubaida be akarta gyújtani konyhájuk gáztűzhelyét, ám az egyik pillanatról a másikra felrobbant. Ennek következtében a kislány arca súlyos égési sérüléseket szenvedett el. A bőre gyakorlatilag megolvadt a hő hatására, mely hozzáragadt a testéhez. Az álla a mellkasához tapadt így képtelen volt becsukni a szemeit és a száját.
Zubaida édesapja, Muhammad azonnal elvitte őt a legközelebbi kórházba, de az ottani orvosok azt mondták neki, hogy semmit sem lehet tenni ezért azt mondták neki, hagyja elmenni. Az édesapának esze ágában sem volt hagyni, hogy lánya a mennybe menjen ezért elvitte a kabuli-amerikai katonai bázisra.
A megsemmisült férfi könyörgött az orvosoknak, hogy segítsenek kislányán. A katonák ugyan nem dolgoztak együtt civilekkel, de látva a fájdalmát és a kislány állapotát belementek, hogy segítsenek rajta és enyhítsék fájdalmát.
Nem sokkal később lehetőséget kaptak, hogy elrepüljenek Amerikába, ahol Dr. Grossman várt rájuk. Egy év leforgása alatt Zubaida 11 műtéten esett át. Persze itt még nem volt vége, ugyanis további operációk vártak rá, hogy segítsenek visszaadni neki régi megjelenését.
A kínzó fájdalom ellenére Zubaida szép lassan visszakapta az életét. Dr. Grossman egy percre sem volt hajlandó lemondani róla. Feltett szándéka volt, hogy segít rajta. Átalakulása hihetetlen volt. Nemcsak megjelenése változott meg, de kapott egy második esélyt. Szülei beíratták egy iskolába, ahol 12 hét alatt megtanult angolul.
A sok-sok műtét és gyógyulás után Zubaida képes volt futni, táncolni és énekelni. Szíve tele volt örömmel mikor meglátta, hogy arca már nem is összeragadva testével. Nem tudta szavakba önteni azt a hálát amit orvosai és a többi egészségügyi dolgozó iránt érzett. Az Amerikában töltött idő után eljött az ideje, hogy hazatérjen Afganisztánba, azzal az ígérettel, hogy hamarosan újra visszalátogat orvosához. Dr. Grossman pedig azt mondta neki, hogy az ajtó nyitva áll, ha bármikor visszamenne Amerikába.
Le a kalappal az orvosok és a kis Zubaida kitartása előtt.