Scott Shellenberger és felesége, Sarah 2018-ban házasodtak össze. Szerették egymást, majdnem mindenük megvolt a teljes boldogsághoz. Ez az egy dolog volt a legfontosabb, egy kisgyermek.
Már hosszú hónapok óta próbálkoztak, de nem sikerült. Úgy döntöttek, hogy a mesterséges megtermékenyítéshez fordulnak. Elkezdtek kezelésekre járni, bíztak benne, hogy elérik céljukat. Több sikertelen hónap és a rengeteg akadály ellenére, mégis küzdöttek tovább. Úgy döntöttek, hogy még februárban visszamennek még egy kezelésre.
Férje ezen a napon nem tudta elkísérni Saraht a rendelőbe. Alig várta, hogy hazaérjen, úgy érezte, hogy most biztosan sikerült. Amikor leszállt Torontóba és elindult hazafele csörgött a telefonja és sorra kapta az üzeneteket. Fogalma sem volt, hogy mi történhetett.
„Imádkozom, hogy Scott túlélje!” – állt az üzenetekben
Saraht a férje édesanyja értesítette a szörnyűségről. Scott szívrohamot kapott a munkahelyén, most pedig intenzív osztályon van.
Küzdöttek az életéért, de sajnos nem sikerült. Sarah úgy döntött, hogy eladományozza férje máját és veséjét, ezzel több ember életét megmentette.
„Február 21-én mondták meg, hogy agyhalottnak nyilvánították, nem tudnak tovább harcolni érte. Be kellett mennem elköszönni tőle. Életem legnehezebb pillanata volt. Megígértem, hogy gyermeket fogok szülni neki.” – mesélte Sarah
A legutóbbi alkalom is sikertelen volt, de a lehető legkorábban újra elment az orvosához. A megmaradt hímivarsejtekkel egy utolsó próbálkozásuk maradt.
Sarah úgy érezte már csak az angyalok segíthetnek rajta. Tudta, most egy gyermekre van a legnagyobb szüksége. Az imádkozás nem volt hiába való, sikerült teherbe esnie és kihordania kisfiát, aki a Hayes nevet kapta.
„Úgy érzem oka van, hogy ez a baba most érkezett meg az életembe. Mindig az volt az álmunk a férjemmel, hogy szülők legyünk. Most lehet egy kisbabám, aki egész életében emlékeztet a szerető férjemre.”
„Hayes baba érkezése célt adott az életemnek. Újra elkezdtem mosolyogni, van kiért felkelnem reggel, újra látok valami szépet a világban. Amikor ránézek erre a kisfiúra, mindig az apját látom benne. Talán ő küldte nekem.”