Venczel Vera neve szinte minden magyar embernek ismerős, ugyanis ő játszott az ikonikus Egri csillagok című filmben Cecey Évát, másnéven Vicuskát. A film megjelenése óta 53 év telt el, ám még mindig nem lehet megunni, ahogy a színésznő játékát sem. Vera mellett, olyan színészek alakították a főszereplőket, mint Kovács István, Sinkovits Imre, Bitskey Tibor és még sorolhatnánk. Nemrég azonban szomorú hírt közöltek az interneten. Vera sajnálatos módon 2021. október 22-én örökre lehunyta szemeit. 75 évesen hagyta itt a földi világot, a családját, barátait és szeretteit.
A Vígszínház csak másnap, október 23-án tette közzé a szomorú hírt, miszerint a színésznő otthonában, családja szeretetében és jelenlétében hunyt el. A színház saját halottjának tekinti a tehetséges, optimista, mosolygós Jászai Mari-díjas színésznőt.
Színésztársai, kollégái megrendültek a művésznő elhalálozásának hírén. Csőre Gábor a következő gondolatokat osztotta meg:
„Igazi, földre szállt angyal volt! Róla senkinek nem jut eszébe semmi rossz, soha nem volt olyan, hogy ő ne mosolygott volna. Utoljára a Vígszínház igazgatóválasztásakor találkoztunk, akkor csak rám nézett, mosolygott, megsimogatta a vállamat és azt mondta, “jól van, Gábor?”
Mások felé mindig hihetetlen empátiával volt, soha egy morcos pillantása sem volt. Lesújtva hallgattam a rádióban a halálának a hírét, a Facebookon is figyelem a róla szóló megemlékezéseket és gyönyörű képek kerülnek elő, fiatal és időskori egyaránt. Rajta talán az idő vasfoga sem fogott, és a fotókon is érződik, milyen csodálatos teremtés volt ő. Mindenkinek nagyon hiányzik.”
De nemcsak őt sújtotta le a hír, hanem jó barátját, kollégáját, és a vásznon szerelmes párját alakító Kovács Istvánt is, aki könnyek közt beszélt a színésznőről.
„Már gyerekkorunk óta ismertük egymást. A húgom jó barátja volt, gyerekként sokat játszottak nálunk, tőlük zengett a ház. Már akkor helyes, vidám, jópofa kislány volt. Később a főiskolán találkoztunk újra, mind a ketten nagyon megörültünk a másiknak – kezdte a Blikknek Kovács István. – Töretlen barátság volt a miénk, olyan volt számomra Vera, mint egy családon kívüli testvér. Nagyon mélyen és őszintén szerettük egymást, de barátságon kívül nem volt köztünk más kapcsolat. Fantasztikus ember volt, egy aggódó, kedves, csupaszív teremtés, aki mindenkivel nyitott és barátságos volt. A halál megszépíti az emlékeket, de Veráról soha semmi rosszat nem lehetne mondani, mivel valóban egy csodás ember volt. Emellett pedig sosem szeretett panaszkodni. Ha bármi gond volt, azt két mondattal elintézte.
Éppen azelőtt jött ki a kórházból. Nem is értettem, kérdeztem, hogy mi a baj, de csak annyit mondott, hogy „Hát a COVID”. Nem faggattam, ő pedig nem zúdította rám a történteket, a következő mondata már a szobatársairól szólt. Soha nem beszélt arról, hogy beteg lenne, általában a férje, Gyuri egészségi állapotáról mesélt, arról nem, hogy vele gond lenne. Ezért is ért váratlanul a baj, a tragédia, amire nem lehetett felkészülni.”
2016-ban az egyik előadás során megsérült, s kettő helyen is eltörte a csípőjét. Azonnal kórházba szállították, ahol az orvosok azt mondták neki, hogy körülbelül 9-10 hónapig fog tartani neki a felépülés. 2018-ban lépett utoljára színpadra, majd egy influenzaszerű betegség támadta meg, ami miatt megint nem tudott játszani. Majd bejött a Covid, ami további nehézségeket okozott a színészeknek és színházaknak.
Az egyik kívánsága az volt, hogy visszatérhessen a színpadra, és nézők vegyék őt körül.
„Csak annyit szeretnék még mondani, hogy már alig várom, hogy újra színházba mehessünk: én a színpadra, a nézők a széksorokba.”
Erre azonban nem kerülhetett sor, mert férje, Czapp György lebetegedett és gondoskodnia kellett róla. 50. házassági évfordulójukat, ami az aranylakodalmuk lenne, 2022-ben ünnepelték volna, ám Vera ezt már nem élhette meg. Férje elmondása szerint az utolsó napokban már nagyon rosszul volt a felesége, és úgy gondolja a halál megváltás volt neki.
Őszinte részvétünk neki és az egész családnak!