Fekete László idén ünnepelte 62. születésnapját. A legendás erősportoló bejelentette, hogy végleg visszavonul. Laci 1988-1997 között birtokolta a Magyarország legerősebb embere címet.
Fekete László 1958. január 28-án látta meg a napvilágot Ősi településen.
Első világrekordját 1985. augusztus 7-én állította fel, malomkő-hajításban. Az erős emberek versenyén többszörös magyar bajnok, több világversenyen is részt vett és értékes helyezésekkel öregbítette hazánk hírnevét. Gyakran szerepelt a televízióban és ő alapította a csolnoki Black Bull SE-t. Magyarországon László örökös Toldi-bajnoka. Az erősportoló jelenleg is Csolnokon él.
Amellett, hogy hihetetlen erejével sporttörténelmet írt, a hazai natúr erősember sport kiemelkedő alakja lett. Ő volt az első olyan erősportoló, aki a sportból meg is tudott élni. László közel harminc éve nem dolgozik, ugyanis a szponzorpénzekből éli életét. Napjainkra már fiai is eljutottak erre a szintre, jelentős szponzorpénzeket kapnak, így nem kell állást vállalniuk.
Fekete László a tegnapi nap folyamán bejelentette, hogy egy korszak lezárult, eljött az ideje, hogy visszavonuljon a profi sporttól és ezzel befejezze pályafutását. Fizikai erejével ugyan még most sincsenek problémái, de a térde már nem bírja a sok emelést. Orvosa óva intette a nagy súlyoktól, így sajnos nem volt más választása, mint búcsút inteni élete egy fejezetének.
„Bal kettes átlövő voltam és ugrottam fel lőni. Mellbe kitámasztottak, úgyhogy hanyatt vágódtam, a lábam magam alá fordult, beakadt, és keresztszalag-porc szakadást szenvedtem. De áldom a tervezőmet, hogy eddigi sportpályafutásom alatt nem bántott. Csak hát ez az irdatlan sok tömeg, amit harmincvalahány év alatt megemeltem, ez megkoptatott szépen” – mondta László a videofelvételen.
Utoljára még kiemelt 290 kilogrammot, de előtte még elmondta: „Ha szakad valami, szakad, ha rotyog valami, rotyog, nem érdekes, bele nem pusztulok”.
A sportoló ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Azt hiszem bizonyítottam önöknek azt, hogy vannak született erős emberek még a Földön. Még ha ritka, akkor is. A viszontlátásra!”