A napokban, 29 éves korában hunyt el Tóth Róbert, Európa-bajnok kajakos.
Két éve küzdött a rák egyik legagresszívabb fajtájával, az úgynevezett Adenoid Cystic Carcinoma nevű, ritka daganatos megbetegedéssel. A kajak-kenu közösség is összefogott azért, hogy segíteni tudjanak Róbert kezelésében, amelyet Amerikában végeztek. A hazai kezelés elején már áttétek alakultak ki Róbert szervezetében. A gerincén és a májában fedezték fel őket, utóbbiban tizennyolcat is. A sugárkezelés hatására bal szemére elvesztette a látását, így szinte mindig napszemüveget viselt.
Később Amerikában, Houstonban kezelték őt. Az amerikai terápia jól haladt, hónapokon keresztül javuló tendenciát mutatott állapota, azonban hirtelen mégis romlani kezdett, a betegség váratlanul ragadta el az ifjú kajakost.
Reményi Diánával, feleségével februárban költöztek ki az Egyesült Államokba. Róbert mája a kezelések hatására normál méretűre zsugorodott, még edzeni is képes volt, hetente egyszer pedig kajakba is ült.
Az elmúlt néhány napban azonban egy vírus támadta meg Róbert szervezetét, amely nagyon legyengítette őt. Csütörtökön csontvelő daganatot diagnosztizáltak nála. Róbert ezután haza szeretett volna jönni Magyarországra, de vasárnap elragadta magával a halál.
Felesége mindvégig kitartott mellette, de a családot váratlanul érte férje állapotának hirtelen romlása.
„A legutolsó, két héttel ezelőtti képalkotó vizsgálat semmilyen fokú romlást nem mutatott, a betegség mindössze egy hét alatt törte át a csontjait és okozott a csontvelőben ilyen fokú romlást. Felfoghatatlan, feldolgozhatatlan elveszíteni ezt a mindent elsöprő szerelmet” – nyilatkozta Diána, Róbert felesége.
Kovács László, aki Tóth Róbert csapattársa volt, azt nyilatkozta, hogy kollégája és barátja szervezetét körülbelül két hete egy influenzás megbetegedés gyengítette le. Az Európa-bajnok kajakos hatalmas fájdalommal küzdött élete utolsó napjain.
„A csontbiopszia eredményéből kiderült, hogy csontvelődaganata van, addig erre nem is gondoltunk. Péntek reggel már azt írta, vége a kezelésnek, és mindenképpen haza kell jönnie. Szombaton még bíztunk abban, hogy haza is jön, de aztán vasárnap elaludt” – mondta Kovács László.
„11 éves korunk óta voltunk barátok. Nagyon szép eredményeket értünk el együtt és minden napot együtt töltöttünk. Ritka az olyan barátság, ami a sportban töltött évek után is ilyen szoros. Nagyon sok erőt adott neki a közösség, be akarta bizonyítani, hogy ha ennyien akarjuk, hogy életben legyen, annak győzelem legyen a vége”.
„Folyamatosan javult az állapota, mindegyik kezelés használt. Mindig reagált a szervezete, egy kis súlyt is felszedett, edzeni járt, de azt mondták az orvosok, hogy amikor volt előrelépés, utána mindig erősebben támadt vissza a kór, ez egy nagyon agresszív betegség volt”.
Róbert csapattársa azt is elárulta, hogy barátja rendkívül nagyra értékelte a sok szeretet és támogatást, amit kapott, talán ezért is volt benne ekkora élni akarás.