Ha valakinek megadatik az életben, hogy édesanya lehessen, az a legnagyobb öröm. Minden család akkor válik kerekké. A szülők személyes szükségleteik háttérbe szorulnak, és onnantól a gyermekeik élveznek prioritást. Ebben a családban pontosan ez történt, mindennél jobban szerették a két csodás gyermeküket.
Jessica Brandes, egy oregoni természetgyógyász orvos. Ő osztotta meg szívszorító történetét. Fiai, Oliver és Wiley, akik ikertestvérek, és legjobb barátok is egyben. Tökéletes családként éltek együtt, mindaddig míg 2019-ben Wileyvel meg nem történt a tragédia.
A közösségi oldalán mesélt a szörnyűségről Jessica, küldetésének érzi, hogy minél több emberhez eljusson. Úgy gondolja, nincs a világon fontosabb dolog annál, mint hogy a gyerekeinkre időt szánjunk.
„Előfordul, hogy már túl késő. Akkor jössz rá, hogy még annyi mindent szerettél volna mondani és tanítani neki. De már nem lehet…”
Az ikrek 8 évesek voltak és boldog, kiegyensúlyozott családban éltek. Jól tanultak és rengeteg barátjuk volt, senki sem számított egy ilyen tragédiára. Az édesanya bejegyzésében leírta, hogy számukra is ez a gyógyulás folyamata. Ahogyan beszélnek a történtekről, talán szépen lassan sikerülhet feldolgozni ezt a traumát. Legalábbis bíznak benne.
Egy családi nyaraláson voltak, amikor észrevették, hogy valami nincs rendben Wileyvel.
„Az apartmanban pihentünk és egyszer csak Wiley lefordult a kanapéról és rohamot kapott.”
A kisfiút azonnal kórházba szállították és számost vizsgálat után kiderült, hogy epilepsziás rohamról van szó. Azt mondták, hogy a rohamot az alvási ciklusához lehet kötni. Nem kapott semmilyen gyógyszert vagy kezelést, az orvosok annyit mondtak, hogy idővel elnövi majd. A család többi tagját és a rokonokat figyelmeztették, és mindenkinek elmondták a szülők, hogy mit kell tenni egy következő roham esetén.
9 hónap elteltével következett be a tragikus nap. Egy nyári nap volt, a gyerekek egész nap játszottak és strandoltak. Este fáradtan és jóllakottan feküdtek be az ágyba.
„Emlékszem, bolognai spagettit ettünk vacsorára, imádták a srácok. Nem volt beteg, semmi sem utalt arra, hogy egy kicsit is rosszul lenne. Amikor végeztem, mentem fel a szobájukba, benéztem, és csak a békésen alvó fiaimat láttam.”
Reggel gyanús volt Jessicának, hogy Wiley még nem jött le, nem szokott olyan sokáig aludni. Az anyuka bement a szobába, Oliver az íróasztalnál ült és játszott a tableten.
„Ahogy odanéztem az ágyra, teljesen ledöbbentem, tudtam, hogy mi következik. A lába kinn volt a takaró alól, és foltok voltak rajta. Lehúztam róla a plédet és szembesültem azzal, amit senkinek sem kívánok. Más volt már a színe, tudtam, hogy több órája nem lélegzik.”
Hozzáért a gyerekhez és jég hideg volt a bőre, nem érezte már a pulzusát. Az anyuka azonnal hívta a 911-et, reménykedett benne, hogy hátha képesek még segíteni rajta. Miután letette a telefont, azonnal hívta a férjét is. Oliver mindeközben értetlenül állt a szobában, miután Jessica letette a telefont, felkapta az ölébe és kivitte a nappaliba.
„Megérkeztek a mentősök, de valahogy éreztem, hogy már késő. Amikor a férjem hazaért, nem engedték be a fiúnkhoz. A mentők és a rendőröknek is benn voltak a szobában.”
Hosszú ideig tarott, amíg kivizsgálták a helyzetet, valószínűleg rohamot kaphatott a fiú. Egy ilyen szörnyűséget, nem lehet feldolgozni a családnak, mindenki értetlenül áll a helyzet előtt.
„Egy teljesen más világba cseppentünk, mint amiben addig éltünk. Nyugodt volt és békés, a kedvenc helyén aludt, sosem gondoltuk volna, hogy ez fog történni.”
A négytagú család most tanulja, hogy hogyan lehet három tagú családként folytatni. Az élet borzasztó törékeny, egy pillanat alatt megvan a baj. Jessica azt tanácsolja, hogy mindenki töltsön a lehető legtöbb időt a gyermekeivel, nem lehet tudni, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Ha megtörténik a tragédia, már csak fotók és emlékek maradnak.