Marina Abramović szerb művész még 1974-ben hajtott végre egy nagyon különleges kísérletet. Az akkor még 28 éves művész úgy döntött, egy nagyon kockázatos projektet vállal be, mely a „Rhythm 0” nevet kapta.
Kísérlete abból állt, hogy 6 teljes órán keresztül, szótlanul hagyta az embereknek, hogy azt tegyenek vele, amit csak akarnak, következmények nélkül. Marina nem számított rá, hogy a kísérlet ilyen zavaró lesz.
Marina a kísérlet alatt mozdulatlanul állt, a hozzá közel eső asztalon pedig 72 különböző tárgy sorakozott, amit a résztvevők használhattak. Volt egy lap, amin a következő utasítás szerepelt:
„Tárgyak vannak körülöttem, amiket használhatsz. Én is tárgy vagyok. Teljes felelősséget vállalok mindenért, ami itt történik velem. 6 órátok van.”
A tárgyakat két csoportra lehetett osztani voltak a „kellemesek”, mint például virág, tollak, bor, kenyérdarab és a „veszélyesek” mint például borotvapenge, lánc, kamu fegyver.
Az első órákban szinte alig történt valami. Egy fotós is odakeveredett a helyszínre, aki Marináról csinált képeket. Az emberek az idő múlásával felbátorodtak és az egyik virágot adott neki, a másik felemelte a kezét, a harmadik arcon csókolta és így tovább.
Ezek a cselekedetek felbuzdították a többieket. Marinat odavezették egy asztalhoz, amire lefektették. Voltak férfiak, akik elkezdték fogdosni. Egy idő után szétnyitották a lábait és az asztalba szúrtak egy kést. A kísérlet harmadik órájára kezdtek el az emberek inkább a veszélyesebb tárgyak felé nyúlni.
Az emberek egyre agresszívabbá váltak. Egy ponton valaki a borotvapenge segítségével levágta Marina ruháit. Egy másik alak fogta megkarcolta a nyakán lévő bőrt és lenyalta róla a kibuggyanó vért. Abramović fekvő teste, kezdte kiváltani a legrosszabb ösztönöket az emberekből.
Mivel a nő nem reagált semmire, még merészebben kezdték őt méregetni. Amikor a bemutatóra készült, tisztában volt vele, hogy nem lesz könnyű menet. Még arra is kész lett volna, hogy elviseljen egy erőszakos bűncselekményt is. Hirtelen az egyik férfi úgy állította be a kezét, hogy a stukkerrel saját magát vegye célba. Később leöntötték az egész testét vízzel, sértő szavakat írtak a testére és láncot tettek a nyakába. Végül megfosztották összes ruhájától.
Ekkor a művész több védelmezője is megjelent. Valaki köpenyt tett rá, hogy eltakarja a testét, más pedig bocsánatkérő virágot adott neki. Nem tartott sokáig, mert egy pillanattal később újra felfedték testét.
Amikor letelt az ominózus 6 óra és a kísérlet véget ért, Marina ruhátlanul állt az emberek előtt. Sebekkel volt tele és nem utolsó sorban méltóságától is megfosztották. Miután megmozdult, csak a veszélyes tárgyakat használók nem néztek rá. Kerülték a szemkontaktust vele. Képtelenek voltak a szemébe nézni miután megszűnt tárgy lenni é újra ember lett.
Marina szerint projektje ijesztő igazságot tárt fel az emberekről…
A kísérlet bemutatja, hogy milyen gyorsan képes az ember megváltozni és elhagyni emberi mivoltát, ha tudja, hogy nincs következménye. Úgy gondolták, aki nem harcol, nem száll szembe, tárggyá válik. Ez is bizonyítja, hogy egyes embereknek nagyon sötét a lelke.
A kísérlet eredménye minden bizonnyal sokakat megdöbbentett. Fontos, hogy soha ne feledkezhetünk meg az emberségünkről. Mindig és minden helyzetben emlékeznünk kell arra, hogy minden ember megérdemli a tiszteletet.
Sokan arra voltak kíváncsiak, hogy a művész által végzett kísérlet még mindig művészet volt-e, vagy őrültség. Régóta ismert tény, hogy a kettőt pusztán egy hajszál választja el. Most, ennyi idő után, senki sem kérdőjelezi meg, hogy Marina Abramović az egyik legnagyobb kortárs művész. Képes volt megmutatni a teljes igazságot arról, hogy milyen is valójában az ember. Semmit sem félt kockáztatni… szó szerint.