Bele sem akarunk gondolni abba, mennyire borzalmas lehet az élet, ha a családunk felét néhány év leforgása alatt elveszítjük. Ez a tragikus és már-már filmbe illő történet bizony megtörtént cikkünk főhősével Marievel.
Marienek csodálatos családja volt. Állt mellette egy szerető férj, és 4 gyönyörű gyermek, Seb, Lucas, Oscar és Milo. Élete nem is lehetett volna teljesebb, ám egy nap 180 fokos fordulatot vett az életük.
Harmadik gyermeke, a 9 éves Oscar 2014-ben hunyt el, majd 2020-ban férjét, Iant is elvesztette. Mikor Marie és Ian összeházasodtak, majd gyermeket nemzettek, nem tudták, hogy Iannek egy nagyon ritka genetikai betegsége van, amit úgy hívnak Li-Fraumeni-szindróma. Egy egy olyan típusú betegség, mely hajlamosabbá teszi a páciens szervezetét a rák kialakulására. Bizonyos esetekben pedig még a gyerekek is örökölhetik.
Oscarnal 2013-ban diagnosztizálták a betegséget, miután az akkor még 8 éves sport fanatikus gyerek hirtelen bizonytalanná vált és instabilan állt a lábain. Az orvosok akkor medulloblastoma tumort diagnosztizáltak, mely a gyermekkorban előforduló rosszindulatú agydaganatok egyik leggyakoribb típusa.
Az orvosok azonnal megműtötték, és kezdetben úgy tűnt jól reagál a kemoterápiára. Ahogy a kezelés végéhez közeledtek, és azt tervezték, hogy megünneplik gyógyulását, az orvosok lesújtó hírrel szolgáltak. Kiderült, hogy leptomeningealis áttéte van, és a daganatok bekerültek az agyába, valamint gerincvelejébe. Kísérleti gyógyszereket kapott, de nem tudták megmenteni, és 2014 májusában otthon,családja körében elhunyt.
Ezt követően létrehozták az „Oscar Gyermek Agydaganat Jótékonysági Szervezetet”, melynek célja az volt, hogy kiderítsék a gyerekek mekkora eséllyel élnek túl bizonyos daganatos megbetegedéseket, ha kevesebb toxikus kemoterápiát, valamint alacsonyabb dózisú sugárkezelést kapnak.
„Jobb és kíméletesebb kezelésre van szükség. Azért hoztuk létre az alapítványt, hogy más szülőnek ne kelljen ilyen fájdalmat és megpróbáltatást átélnie, mint amit nekünk kellett Oscarral.” – mondta.
Néhány hónappal később Marie megdöbbent, mikor megtudta, hogy újra terhes. Milo 2015 szeptemberében született.
„Furcsa időszak volt Oscar halála után. A párok egy ilyen eset után eltávolodhatnak egymástól. Nekünk viszont nagy szükségünk volt egymásra és akkor jött Milo.”
„Milo tudott Oscarról, és gyakran beszélt valamint kérdezett róla.” – idézi fel az édesanya.
2018 vége felé Marie észrevette, hogy Ian, aki már túl volt egy gyomorrákon furcsán kezdett viselkedni. Ez volt az agydaganat hatásainak első jele. 2019 februárjában diagnosztizáltak nála egy terminális glioblastoma tumort, majd 2020 januárjában halt meg egy hospice-ban 49 évesen.
Néhány héttel férje halála után újabb katasztrófa sújtotta Mariet. Észrevette, hogy Milo émelyeg és hiányzik belőle az energia. „Besétáltam a kórházba és azt mondtam: A fiamnak agydaganata van. Azonnal észrevettem az árulkodó jeleket.” Ezután jött egy nővér, aki elvitte MR-re.
Milonál több agydaganatot fedeztek fel. Nem sokkal később Marie megkapta a lesújtó híreket.
„Az onkológus azt mondta, hagyjuk, had játsszon Milo. Kijönne velem? Ránéztem és tudtam, mi van. Ezután beszéltem Sebbel és Lucassal. Elmondtam nekik, hogy Milo meg fog halni. Abban a pillanatban nagyon tehetetlennek éreztem magam. Annyi mindent akartam csinálni de semmi sem jött össze.” – meséli Marie.
A család Milo utolsó hónapjaira összpontosított. Mindent megtettek, hogy a lehető legvidámabban teljenek. A borzalmas betegség ellenére, sikerült mosolyt csaláni az arcára. Marie azt gondolta Milonak fogalma sincs arról mi történik, de tévedett. Tökéletesen tudta mi folyik körülötte.
Az 5 éves fiúcska sosem hagyta, hogy a betegség felülkerekedjen. Az utolsó percekben a család közrefogta őt.
„Mindhárman vele voltunk. Én a bal oldalán feküdtem, Seb a jobboldalán, Lucas pedig a lábánál. Gondoskodtunk róla, hogy mindhárman fogjuk a kezét. Ekkor ő már nem mozgott.”
Milo, a múlt hónapban örökre lehunyta szemét.
Marie most a jövőbe tekint, és azt mondja, hogy fiai erőt adnak neki, hogy szembenézzen a jövővel.
„Lucas, Seb és én még mindig egy család vagyunk és megpróbálunk együtt élni a gyásszal úgy, hogy közben a jövőbe nézünk.Nem tudom, mit tennék, ha nem lennének a fiúk. Megérdemlik, hogy jó életük legyen. Nem tudom megváltoztatni a történteket, de legalább megpróbálok mindent megtenni értük.”