Nagyszüleink egyértelműen nagyon fontosak vagy fontosak voltak számunkra gyermekkorunkban. Nemcsak azért, mert segítettek szüleinknek a vigyázásban, amíg ők dolgoztak, hanem azért, mert számtalan olyan dolgot tanulhattunk és tudhattunk meg tőlük, amiket szüleinktől soha. Imádtuk hallgatni izgalmas történeteiket, strandra vagy kirándulni menni velük és nem utolsó sorban nagyanyáink főztjét, majd felnőttként nagyapáink pálinkáját.
A nagyszülőknél ugyanúgy biztonságban éreztük magunkat, ahogy otthon, csak egy kicsit kényelmesebb is volt ottlétünk. Hogy miért? Mert a nagyszüleink nem szóltak ránk mindig, ha rosszban sántikáltunk, sokkal többet megengedtek, mint a szülők és kényeztettek minket szeretetükkel és minden földi jóval.
A szakemberek szerint viszont, különbség van az anyai, az apai nagyszülők és az unoka kapcsolata között. Miért különleges az anyai nagymama az unoka életében? Cikkünkből megtudhatod.
Mi az, amit nagyszüleinktől kapunk?
Azt tudjuk, hogy génjeinket örököljük szüleinktől. Ugyanakkor a nagyszülőknek is jelentős szerepe van ebben, mert DNS-ük 25 százalékát az unokák öröklik. Génjeiket egyformám örököljük, tehát, mind a nagypapánk, mind a nagymamánk DNS-e részünkké válik, de az anyai nagymamák itt is jelentősebb szerepet töltenek be.
Mi az a különlegesség, amit az anyai nagymama ad nekünk?
Az anyai nagymama azért van némileg közelebb kapcsolatban az unokákkal, mert ő adott életet az anyának, aki pedig az unokának. A családok jelentős részében az anyai nagyi az, aki több időt tölt unokájával, ezáltal nagyobb felelősséget is vállal érte. Emellett pedig, az anyai és az apai nagyszülők génjei nem egyenlően mutatkoznak meg az unoka DNS-ében.
Az anyai nagyszülők és gyermekeik között jóval erősebb a genetikai kapocs.
Ez a genetikai kapocs az X-kromoszómával magyarázható. Az elmélet lényege tulajdonképpen abban rejlik, hogy az anyai nagyi 25 százalékos X-kromoszómát ad a lány és fiú unokájának is, ezzel szemben az apai nagyi csak a lányunokának ad egy X-kromoszómát, a fiúnak pedig egyet sem. Ebből az következik, hogy az apai nagymamának ötven százalékos X-kromoszóma kapcsolata van a lány unokákkal, a fiúkkal viszont nulla.
Ugyanakkor létezik egy másik elmélet is, miszerint az apai nagyszülők és az unoka kapcsolatát az „apai bizonytalanság” is befolyásolja. Itt arról van szó, hogy a férfi sosem lehet biztos benne, hogy a saját gyermekét neveli, így az apai nagyszülőktől az unoka kevesebbet kaphat. Hosszú távon ez leginkább a kapcsolat hanyatlásához, végül megszakadásához vezethet.
Az anyai nagymamának bizony rendkívül fontos és egyedülálló szerepe van unokái életében.
Négy nagyszülőnk van, de egy újabb teória szerint az anyai nagymama az, akihez a legjobban kötődünk. Ezen elmélet abból indul ki, hogy génjeink egy generációt átugranak, vagyis a szakemberek nem a szüleinkhez, hanem közvetlenül a nagyszüleinkhez kapcsolnak, hasonlítanak minket. Ez magyarázza azt is, hogy sok esetben inkább hajazunk a nagyszülőkre, mint szüleinkre. Ezen kívül úgy tartják, hogy a lányok öröklik édesanyjuktól az érzelmeiket is, amit saját gyermekeiknek is tovább adják.
Az anyai nagymama szerepe kétségtelenül nagyon fontos az unokája életében, bár családonként változnak a körülmények és a kapcsolatok minősége is. Egyetlen dolog azonban teljesen biztos, hogy mindegyik nagyszülő szeretetére, törődésére, támogatására és bölcsességére szükségünk van. Így szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha úgy növünk fel, hogy mindannyian élnek és szerves részei lehetnek mindennapjainknak.