Csak az Egyesült Államokban több, mint 700 csecsemő él, akinél Down-szindrómát diagnosztizáltak az orvosok. Sokan azonban nincsenek is tisztában azzal, hogy mi is valójában ez a „betegség”. A Down-szindróma egy olyan állapot, mikor az illető extra kromoszómával születik. Ez a plusz kromoszóma komplikációkat okozhat a csecsemő testének és agyának fejlődésében. Azok az emberek, akiknél ezt diagnosztizálták, valamivel érzékenyebbek a körülöttük lévő dolgok iránt, viszont semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy erősek és sikeresek legyenek.
Ma egy nagyon inspiráló sikertörténetet hoztunk el nektek, ami egy szintén Down-szindrómás fiatal lányról szól, név szerint Kennedy Garciaról. Ez a kis hölgy sokkal többet küzdött eddigi élete során, mint bárki. Pontosan emiatt döntöttünk úgy, hogy megosztjuk veletek a történetét.
Az élet kezdeti szakasza nem volt túl könnyű sem kellemes Kennedy számára. Nagyon sokat tartózkodott kórházban, viszont orvosai és családja segítségével, illetve kitartásának, akaraterejének hála, átvészelte a nehéz időszakot.
Akik nem ismerik őt személyesen, nem tudják, hogy több, mint 30 műtéten esett át. Kisgyerekként elvégeztek rajta egy gerincfúziós műtétet is. Ennek ellenére, ez a csöpp fiatal lány mindig pozitív volt, mindig mosolygott, még akkor is, mikor nagy fájdalmai voltak és tudta, hogy mennyire beteg.
Ahogy teltek múltak az évek, és egyre szebb lánnyá cseperedett elkezdett modellkedni és színészkedni is. Még csak pár éves volt, mikor felfigyeltek szépségére, de szülei túl korainak találták belelökni őt egy ilyen életbe, ezért mindenképpen szerettek volna várni. 6 évesen viszont megtört a jég.
„Kennedy egészen kislány kora óta szerette a fényképezőgépet, 6 éves korában viszont néhány ruhaüzlet úgy döntött, hogy küld neki pár ruhát, mi meg cserébe küldtünk nekik pár képet.” Így kezdődött meg a modellkarrierje – mesélte édesanyja.
„Ezután úgy döntöttünk, hogy csinálunk neki egy Instagram oldalt. A feltöltött képeket az American Girl cég is észrevette, s egy ügynökön keresztül felvették velünk a kapcsolatot. Ekkor Kennedy 10 éves volt. Megállapodtunk a céggel és megkezdődött élete első, komoly munkája Los Angelesben. Imádta a munka minden egyes percét, majd ennek köszönhetően kezdhetett el színészkedni is.”
„A modellkedés előtt más tevékenységet is folytatott, ami nem más volt, mint a tánc. 5 évesen kezdett el táncolni, miután teljesen felépült a gerincműtétjéből. Kezdetben csak egy kezdő balett csoportba került be, de 6 éves korára annyit fejlődött, hogy verseny csapatba tették.”
„A táncnak köszönhetően sok jó barátra tett szert. Egyediségének köszönhetően arra ösztönözte a többieket, hogy egy csapatként dolgozzanak. Így tudtak rendszeresen nyerni a versenyeken is. Nagyon szereti a tánc nyújtotta közeget és úgy gondolom, hogy mindig élete szerves részét fogják képezni a többiek és a tanárok… még az érettségi után is.” – folytatta az anyukája.
Kennedy és családja számára az utóbbi 16 év tele volt hullámvölgyekkel, viszont sokkal többször voltak csúcson, mint mélyponton. Emiatt nagyon szerencsésnek érzik magukat. Kennedy ezidáig szeretettel, támogatással és természetesen saját szabad akaratával volt képes boldogulni az életben. Családja mindig mindenben támogatta és segítette őt.
„Ez alatt a 16 év alatt sok mélyponton kerekedett felül. Emlékszem, mikor megszületett és diagnosztizálták nála a Down-szindrómát nagyon sivár szemléletet kaptunk a jövőjével kapcsolatban. Nem gondoltuk, hogy Kennedy ilyen példamutatóan fog szerepelni, de bizonyította, hogy az orvosok tévednek.”
Édesanyja minden egyes pillanatban mellette állt és figyelte őt, ahogy nő. A szakemberek egész eddigi élete során azt szajkózták, hogy mit nem fog csinálni soha. Kennedy viszont rájuk cáfolt. „Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy az anyukája lehetek, s, hogy helyet kaptam az ő életében. Minden egyes nap figyelem őt, ahogy kibontakozik. ”
Sok mindent átélt, de kedvességével és empátiájával képes volt mindenki életét feldobni. Szó szerint saját fénye van, amivel beragyogja szerettei, barátai mindennapjait.
Kennedy egyik terve között szerepel, hogy elmegy a helyi középiskolába, és a beszélni, mesélni fog a Down-szindrómáról. El akarja mondani az ottani diákoknak, tanároknak, hogy mi is az valójában, és, hogy egy ilyen ember is teljes értékű tagja lehet a társadalomnak!
Nagyon különleges jelleme van, mert bármilyen problémával küzdő emberrel találkozik legyen az fizikai vagy mentális, mindig odamegy hozzá és elkezd beszélgetni. Ilyenkor tud egy szép barátságot kialakítani. Annyira igaz van, mikor mondja, hogy egy „betegségnek” nem kell nehéznek és bonyolultnak lennie.
„A Down-szindrómában, vagy más betegséggel élő emberek, pontosan ugyanolyanok, mint mások. Ezt pedig Kennedy minden egyes alkalommal bebizonyítja Instagram profilján is. Alapjáraton úgy viselkedik, mint egy normális tinédzser. Szeret vásárolni, beszélgetni a barátaival, későig aludni, lustálkodni, egészségtelen ételt enni és még sorolhatnánk. Ha az emberek adnának neki esélyt, akkor még többet tudna magából adni.”
Sajnos a fogyatékkal élő emberek mindenhol tartózkodóan viselkednek, legyen szó iskoláról, munkahelyről, arról a környékről ahol laknak…stb. pedig remélik, hogy több barátra tesznek szert. Úgy gondoljuk, hogy Kennedy története valóban inspiráló lehet mindannyiunk számára.
Ti mit gondoltok arról az erőről, ami benne lakozik?