Minden ember tudja mekkora felelősséggel jár a gyermekvállalás, hiszen onnantól fogva teljesen megváltozik a család és a pár élete. Amikor megszületik a gyermek a szülők mindent megtesznek azért, hogy semmiben se szenvedjen hiányt, boldog és kiegyensúlyozott baba legyen, szépen fejlődjön. Az idő múlásával persze egyre zsiványabbak lesznek a gyerekek és bizony pillanatok alatt el tudnak tűnni a szülők szeme elől. Ha valamelyik gyerek még netalántán hiperaktív is, akkor még jobban fel kell kötnie a szülőknek a gatyót. Cikkünk főszereplője pórázra akasztott hátizsákkal próbálta kordában tartani fia energiáját, ám megvető pillantások hadával kellett találkoznia.
Rachel Butcher azon nők közé tartozik, akik örökbe fogadtak egy gyermeket. Sokan bele sem gondolnak abba, hogy mennyi megpróbáltatáson mehet keresztül egy olyan nő, aki hosszú-hosszú próbálkozások után sem képes teherbe esni. Mennyi feszültség, szomorúság, bánat, és elkeseredés gyűlik fel bennük, s miután feldolgozták, hogy nem lehet saját gyermekük az örökbefogadás mellett teszik le voksukat. Főhőnőnk viszont azok közé tartozik, akinél méheltávolítást kellett végezni, így ebből kifolyólag sem szülhetett gyereket.
A legtöbb nő, aki édesanyává válik próbál minden lehetséges módszerrel vigyázni gyermekére, nehogy valami bántódása essen. Pontosan ugyanígy tett Rachel is, aki egy pórázt akasztott fia hátizsákjára. Arra viszont nem számított, hogy utálkozó és lenéző tekintetekkel kell találkoznia sétálásuk során. Rachelt, annyira bántotta a dolog, hogy elsírta magát. Később, mikor már összeszedte magát Facebookon keresztül közzétett egy posztot, melyben leírta a negatív érzelmeit az esettel kapcsolatban.
Posztját azzal kezdte, hogy elmesélte, gyermekének sokkal-sokkal több energiája van, mint egy átlagos 21 hónapos gyermeknek, és olykor pikk-pakk el tud tűnni a szeme elől, ha nem figyel. Elmondta, hogy szinte semmit nem tudnak a valódi családjáról, sem annak genetikájáról.
Elmesélte, hogy a gyereke gyorsabban fut, mint ő, ami a hiszterektómia (méheltávolítás) után fennmaradt hegek miatt van. Beismerte, hogy nem lustaságból nem fut, hiszen műtétje előtt mindennap elment futni és rendszeresen sportolt. A gyermekem egyáltalán nem szereti azokat a gyerekeknek szánt termékeket, amit a többi, gondolok itt autósülésre, babakocsira, bevásárlókocsira, etetőszékre…stb. Pontosan ebből kifolyólag, használok pórázt mivel nagyon nehéz egyedül bírni vele, és csak ezt viseli el.
„Múltkor sírva jöttem haza a bevásárlásból, mert nem bírtam tovább a lenéző, bántó tekinteteket és csúnya megjegyzéseket. Viszont a mai nap még rosszabb volt. Elmentünk a Targetbe és ugyanúgy feltettem rá a hátizsákot, meg a pórázt. Szuperül éreztük mindketten magunkat, a fiam is boldog volt, nevetett, mosolygott…stb. Az egyik üzletből konkrétan kinéztek minket. Legalább 5 anyuka megvetett pillantásaival kellett találkoznom.” – mondta Rachel.
„A fiam nemsokára betölti a harmadik életévét és még mindig úgy fut, mint a szél. Továbbra is azon dolgozunk, hogy fejlődjön és hallgasson a nevére majd megálljon, ha szólunk neki. Ha sikerül azokat a célokat elérnünk,a miket kitűztünk akkor már nem kell attól félni, hogy úgy elszalad előlünk, hogy akár baja is eshet.”
A szülőknek joga van eldönteni, hogyan nevelje gyermekét, ha valakinek ez a módszer jön be, ezzel tudja kordában tartani gyermekét akkor ezt is fogja csinálni. Minden gyermek más ám minden szülő ugyanazt akarja, vagyis vigyázni a gyerekére. Addig ameddig látják a gyerekükön, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak addig nincs probléma. Arra kell a szülőknek figyelni, hogy semmilyen törvényt ne sértsenek meg.
Rachel elmondta, hogy posztja alá rengeteg komment érkezett, és története sok édesanyát megérintett.
Te mit gondolsz, mi a gyereknevelés legnehezebb része?